Méltányosság

Agytröszt a társadalmi kohézióért

A negyedik alkotmánymódosítás és az oktatás viszonya

2013. június 11. 17:42 - Méltányosság

A szerző Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke

alaptorveny_2.jpg

A rendszerváltást követő két évtizedben közmegegyezés volt a politikai élet szereplői között az oktatás irányítás prioritásaiban. Ezek közé tartozott a világnézeti semlegesség, az oktatás minél szélesebb kiterjesztése, az első diploma megszerzésének ingyenessége, s többek között a tanszabadság biztosításának evidenciája.

Természetesen mindegyik kormányzat nagy hangsúlyt helyezett a kérdés forszírozott megjelenítésére, de a választások után néhány hónappal kénytelenek voltak tudomásul venni a mindenkori gazdasági helyzet prioritásait, azaz a minden választási ciklus előtt – törvényszerűen  –  kialakult pozitív várakozás nagyon gyorsan fordult a negatív „aha” élménybe, azaz „ezek sem különbek a másiknál”. A mindenkori megszorítások azonban megkímélték a tanszabadságot, nem érintették az iskolaszerkezetet, s igyekeztek megóvni a pedagógus álláshelyeket. Mindezek azzal a következménnyel jártak, hogy a köz és felsőoktatás a folyamatos forráskivonások következtében egy olyan negatív spirálba került, melynek „eredményeként” a fenntartó önkormányzatok jelentős többsége ellehetetlenült, a mindennapi oktató nevelő munka feltételei – jellemzően a közoktatásban  –  rendkívül megnehezedtek. Az, hogy a közoktatás nem állt le, az a benne dolgozó pedagógusok áldozatvállalásának köszönhető. Azoknak, akiknek bérszínvonala mélyen a nemzetgazdasági átlag alatt található, aminek említésekor kísérletet sem érdemes tenni az összehasonlítást illetően a magyarországi értelmiség átlagkeresetét, vagy az uniós átlagbéreket illetően.

A jogi környezet azonban jelentős szabadságot biztosított számukra, mely lehetőséget biztosított számukra a szakmai túlélésre.

Ezt annulálja az Alkotmány negyedik módosítása. A közvélemény számára leginkább a felsőoktatás problémái látszottak leginkább hangsúlyosan, később ezekről is szólni fogok.

Nézzük, hogyan jelentkezik ez a közoktatásban:

-        A három éves kortól való kötelező óvodáztatás kényszere (a kivétel érvényesítése rendkívül bonyolult, a feltételek viszont nem adottak) a szülők döntési kompetenciáját teszi zárójelbe. A hátrányos – halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek esetében szükséges minél korábbi szocializáció lehetősége megteremtésének szükségességét senki sem vitatja, az eszköz azonban erősen kétséges, mi több alkotmányossági aggályokat is felvet.

-        Megszűnt a tanszabadság lehetősége. A Nemzeti Köznevelési Törvény elfogadásával oly mértékben kötik meg a tantestületek kezét, hogy lehetetlenné válik – illetve csak hosszas procedúra után nyílhat esély az önálló kezdeményezések megvalósítására. Az, hogy – kötelező jelleggel –az állam által előírt követelményeket kell érvényesíteni, uniformizálja az oktatást, ugyanakkor a mérhetetlen módon megnövelt Nemzeti Alaptanterv követelményeinek betartása/betartatása kontra produktívvá teszi magát az oktatási folyamatot.

-        A hit és erkölcstan tanrendbe emelésével a rendszerváltás két alapértékét tették zárójelbe, a világnézetileg semleges oktatást, és a politika távoltartását az iskolától. Azzal, hogy a szülőnek/diáknak nyilatkoznia kell arról, hogy részt kíván e venni az órarendbe iktatott hittan oktatáson, azzal, hogy ennek értékelése bekerül a bizonyítványba (már az értékelés ténye is paradoxon, hogy lehet értékelni a hitet? Aki buzgó vallásos az ötös, aki csak ímmel – ámmal az elégséges?) a tanulót élete folyamán végig kíséri egy - talán kellően nem átgondolt - kierőszakolt döntés következménye. Nem beszélve arról, hogy Unió alapelvei szerint senki sem kényszeríthető hite megvallására, vagy megtagadására…

-        A szakképzésben végzett „tarvágás” egyértelműen jelzi kormányzati törekvések irányát. A lehető leghamarabb, a lehető legtöbb – kétkezi  –  munkaerőt állítsanak a termelés szolgálatába. A közismereti tárgyak oktatásának drasztikus csökkentése azonban a vágyott cél ellenében dolgozik, az így a munkaerőpiacra kerülő munkavállalók felxibilitása a zéróhoz közelít, ellenben végrehajtásra való képességük éppen megfelel a politikai akaratnak. Az így keletkező pedagógus munkaerő felesleg, pedig növeli a munkanélküliek egyébként is rendkívül magas arányát.

-        Az alkotmánymódosítás direkt hatása a felsőoktatásban érhető leginkább tetten. Az egyetemekre, főiskolákra való bejutás mesterséges megnehezítése egyértelműen jelzi, a kormányzat nem kér a „kiművelt emberfők” sokaságából, nincs szüksége a „szellem napvilágára”. A hallgatói szerződés, és a tandíj körüli műbalhé gerjesztése evidens következménye az értelmiség ellenes közhangulat gerjesztésének, azt a téves elképzelést ébresztve a társadalom jórészében, hogy a kozmopolita diplomások hazafiatlanok, kényszerrel kell őket Magyarországhoz kötni, hogy az ingyen vagy „olcsón” megszerzett tudásukat a haza üdvére kamatoztassák. Arról álszent módon hallgatnak, hogy a magyarországi diplomás minimálbér semmiképpen sem fedezi a valódi értelmiségi élet megteremtésének költségeit, min ahogy arról sem esik szó, hogy az elmúlt néhány évben nyugatra távozott kb. félmillió fiatal (jóval meghaladja az 56-os menekültek számát!!!) nagy része szakmunkás…A felsőoktatási intézmények szabad rektorválasztásának korlátozása, a kancellári rendszer bevezetése – mely a financiális póráz kétes eszköze, pedig magának az universitásnak az alapeszméit kérdőjelezi meg.

Összegezve: az alkotmány negyedik módosításának direkt hatásai nehezen mutathatók ki az oktatás területén. Ez alól kivétel a felsőoktatás. Végig tekintve azonban az elmúlt három éven, egy logikusan felépített, következetesen végrehajtott program kristályosodik ki előttünk. Ennek a célja a demokrácia deficit növelése, az alattvalóképzés felgyorsítása. Ennek – sajnos – kiváló eszköze lehet az oktatás. A pedagógus társadalom – bár a morgás jogát megtartotta magának – sajnos keveset tett ennek megakadályozásáért. A szakma egyre inkább elöregedő reprezentánsai a munkahely elvesztésének állandó rémétől tartva hajtják végre a politika által nekik kijelölt feladatokat. Ennek bebiztosítására kívánja létrehozni a kormányzat a Magyar Pedagógus Kart, mely egy korporatív modellt megvalósítva fogja a rendszer teljes spektrumában érvényesíteni az oktatási kormányzat elvárásait. Az oktatásban- napjainkban nem történik más, mint a demokrácia eszközeivel, a demokrácia felszámolása.

Intő jel ez, nem csak a történelmet ismerők számára.

Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr525356036

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tyreo 2013.06.13. 01:57:44

Logikusan felépített gondolatok. Senkit nem fog érdekelni. Próbálkozzunk ilyesmivel, ez szembetűnőbb:

Balog Zoltán tárca vezető úr értékelte az EMMI munkáját:
"[...]A felsőoktatásban a legfontosabbnak azt tartotta, hogy sikerült a csőd közeli állapotból megmenteni bizonyos intézményeket[...]"

eközben a valóságban:
"Tisztelt Egyetemi Polgárok!

Ezúton tájékoztatom Önöket, hogy a Főépületben és a Sóház épületben található liftek ideiglenesen leállításra kerültek, tekintettel arra, hogy az egyetem fizetési nehézségei miatt a liftek előírt üzemeltetési feltételei jelenleg nem biztosíthatók maradéktalanul."

bozon 2013.06.13. 08:27:10

Elnézést, ha esetleg túlságosan eltérek a főtémától, de a valóban kritikán aluli kormányzati tevékenységet nem lehet úgy szemlélni, mint valamit, ami egy rózsaszín világba -- a rendszerváltás óta meglevő közmegegyezéses világba -- derült égből villámcsapásként tört volna be.
Itt van például az állítólagos közmegegyezés az első diploma ingyenességéről. 1995-ig volt (?) egy közmegegyezés _minden_ diploma ingyenességéről, aztán semmiről, s aztán a Fidesz csak félig visszagyömöszölve a szellemet a palackba bevezette az első diploma ingyenességét, amit az MSZP már félt visszavonni.

Nem létezett tehát közmegegyezés. Nemcsak a felsőoktatásban, hanem a közoktatásban sem. Csak a bizonytalanság volt biztos, a "szakértők" két táborra oszolva szidták egymást felesleges lazításokat, illetve poroszos használhatatlanságot kiáltva. Káosz volt, amiben csak idő kérdése volt, hogy mikor lesz valamelyik oldalnak elég ereje a robbantáshoz.

Az én konklúzióm: soha, semmilyen felső akarat nem fogja tudni széppé reformálni az oktatásügyet. Az biztos, hogy a mai kormány beavatkozósdiját meg kell szüntetni, de hogy utána mi legyen, azt az oktatásügynek magának kellene kitermelnie. Nyakon kell önteni az oktatást egy rakás pénzzel (más szektorok kárára is!), és ha majd kialakult, hogy a pénzes szakmába tényleg a legalkalmasabbak versenyeznek, hogy bejussanak, szépen kialakul az is, hogy hogyan haladjanak tovább. A tudásból lesz aztán felemelkedés, semmi másból!
Persze a fenti egy kicsit túlzóan idealista kép, de a megoldás közelebb van ehhez, mint bármi máshoz, amit eddig láttunk.

Amocsok 2013.06.13. 08:39:01

@Tyreo: Tyreo! Amikor az ország éppen csak megkezdte meredeken felfelé ívelő pályáját, talán nem azon kellene siránkozni, hogy az egyetemi oktatók és hallgatók nem a száguldó liftekben fogyasztják el a reggeli konyakot.

_Epikurosz_ 2013.06.13. 09:12:16

@Amocsok: Igyál konyakot, aztán nyúlj bele az ipari áramba kísérletezéskor. Kellemes égést.

Tyreo 2013.06.13. 11:15:02

@Amocsok: Nem tudom eldönteni, hogy ironizálsz e vagy sem..

@$$$=$$$: Meghallgatnám a véleményed az én kommentemről is..

Amocsok 2013.06.15. 19:50:02

@_Epikurosz_: Nem szeretem a konyakot, nem kísérletezgetek ipari árammal. Valami más mód a kellemes égésre?

Tyreo 2013.06.16. 03:08:13

@Amocsok: Az amúgy elég szomorú, hogy egy ilyen kommentről nem merem egyértelműen kijelenteni, hogy irónia... És még mindig nem értük el a szakadék alját..
süti beállítások módosítása