Ahogyan korábbi blogbejegyzésemben szó volt róla, a vírusjárvány miatt foganatosított egészségbiztonsági óvintézkedések látványosan rámutattak a generációs konfliktusra, amelynek kialakulását egyebek között annak idején Hankiss Elemér szociológus prognosztizálta – más „biopolitikai” törésvonalakkal…

A koronavírus – egyebek mellett – felszínre hozta a generációk közötti ellentéteket is. Mint hallani lehetett, sok helyen az idős emberek úgy érzik, hogy a járványügyi rendelkezések (idősek otthon maradásának ösztönzése) kapcsán a világ megint az időseket bántja, hibáztatja.

A liberalizmus minden országban kicsit mást jelent, sőt, az adott országon belül is különböző csoportok különbözőképpen értelmezik a fogalmat.

A Méltányosság Politikaelemző Központ gyakran ír a nemzetállamiság és a globalitás kapcsolatáról. Létezik egy olyan mérőszám, amely a nemzetek lelki jólétét vagy legalábbis jobblétét méri: a boldogság.

Nemrég nézők milliói követhették nyomon a HBO televíziócsatorna Csernobil című sorozatát, amely megannyi érdekes diskurzust generált.

Fontosak-e a történelemről szóló viták? Igen, mert ezen vitákat nem csak a történészek és professzorok folytatják le szakmai fórumokon, hanem a napi politika is felhasználja a történelem fontosnak tartott tanulságait. Radásul a közösségi oldalaknak köszönhetően ma már bárki közzé tudja tenni…

Az utóbbi időben sokat írtunk a történelmi film hasznáról. Ám kevesebbet arról, hogy a történelmi film a nemzeti traumák földolgozásáért is sokat tehet. A lengyel filmművészet példát mutat arra, miként töltheti be a történelmi film az orvosság szerepét az öngyógyításban.