Nem volt még olyan kormánya Magyarországnak, amelyik ennyire nyíltan vállalta volna az Európai Unió intézményeivel való konfliktust, mint a második Orbán-kormány. Az EU-hoz való csatlakozás előtt aszimmetrikus erőviszony volt Magyarország, és az Unió között, hiszen a magyar félnek kellett teljesíteni az uniós csatlakozáshoz szükséges követelményeket, az adott kormány diplomáciai ügyességén, és az egyéb geopolitikai tényezőkön múlt, mennyire tudott az ország számára kedvező feltételeket kiharcolni a csatlakozási szerződésben. 2004-es csatlakozásunkat követően a baloldali kormányok az EU-val való esetleges nézeteltéréseiket nem a nyilvánosság előtt intézték, kommunikációjukban egyértelműen EU-párti nézőpontot foglaltak el. Ez változott meg gyökeresen a 2010-es kormányváltáskor, és a második Orbán - kormány, sőt maga a miniszterelnök olykor kifejezetten érdes stílusban támadta az Európai Unió vezetését. A képhez hozzátartozik, hogy Nagy- Britannia, Franciaország kormánypárti politikusaitól is elhangoznak bírálatok az EU címére, igaz, ezen országok – nagyobb befolyásuk miatt – többet is engedhetnek meg maguknak. Nicole Bricq francia külkereskedelmi miniszter 2013. június végén azt találta mondani, hogy az EU Bizottságának elnöke, José Manuel Barroso rossz választás volt, mert "semmit nem csinált a mandátuma alatt".
A teljes elemzés itt olvasható
A tanulmány első része itt érhető el
