Farkas Réka bejegyzése
Nemrégiben a Google váratlan bejelentést tett, miszerint idén március 1-vel kezdődően összekapcsolja a különböző szolgáltatásainak adatbázisait, személyre szabottá téve ezzel a keresőprogramja használatát. Ez azt jelenti, hogy az egyes felhasználó keresési eredményeit az egyéb Google szolgáltatások általa történő használata is befolyásolja, például, hogy miket néz a YouTube-on, kikkel levelezik a Gmail-en, sőt, amennyiben tagja a Google+ szociális hálónak, akkor az ottani tevékenysége, illetve kapcsolatrendszere is. A Google+ egyébként akkor is hatással van a keresési eredményekre, ha annak nem tagja az internetező, mivel a cég saját közösségi hálóját integrálta a portál új keresési algoritmusába, vagyis a találati sorrendet főleg az fogja megszabni.
A Google ezt a lépését a felhasználói igények még hatékonyabb kielégítésére való törekvéssel indokolta, ám bejelentése kapcsán több kritika is megfogalmazódott. Ilyen első sorban a relevancia kérdése, vagyis, hogy a keresési eredményeket a hasznosság helyett ezen túl a cég saját szolgáltatásainak promótálása fogja uralni, megszegve ezzel régi ígéretét – „Don’t Be Evil!” (Ne légy gonosz!), vagyis, hogy számukra a felhasználói igények minél hatékonyabb kielégítése a legfontosabb. A másik aggodalom, inkább adatvédelmi jellegű. A március 1-vel hatályba lépő új adatvédelmi irányelv értelmében, nem arról van szó, hogy a Google több adatot gyűjtene felhasználóiról, mint eddig, hanem arról, hogy az általa nyújtott különböző szolgáltatások adatbázisait összekapcsolja. Ezáltal a cég a különböző platformjain keresztül összesítve gyűjthet információkat az egyes felhasználóinak szenzitív adatairól (egészségi állapot, vallási, ill. politikai meggyőződés, szexuális irányultság stb.). Mindez valójában azt a célt szolgálja, hogy a közösségi reklám (social advertising) területén felvegye a versenyt nagy riválisával, az egyre inkább terjeszkedő Facebookkal. A közösségi reklám a felhasználókról tárolt személyes információkra alapozva célozza meg a fogyasztókat, amely hatékonyságára az egyes személyek társadalmi kapcsolatai is hatással vannak. Harmadsorban sokakban nemtetszést váltott ki az, hogy ezen új, személyre szabott szolgáltatás nem rendelkezik opt-out (lejelentkezés) opcióval, vagyis az egyetlen módja a „szabadulásnak”, ha az ember megszűnik Google felhasználónak lenni. Ez a megoldás finoman szólva is nehézkes, tekintve, hogy a YouTube, vagy az e-mail-es postafiók, de akár egy közösségi háló profilja is annyira, az ember életének integrált része, hogy nem lehet róla csak úgy lemondani. Scott McNealy, a Sun Microsystems volt vezérigazgatója, még 1999-ben megfogalmazott jóslata, miszerint „Privacy is dead – get over it!” (A magánéletnek vége – lépj túl rajta!), végképp beigazolódni látszik.
A Google lépése tehát valójában logikus válasz az internetes felhasználókért való versengésre, ráadásul – ironikus módon – pont az ő általuk rendelkezésre bocsátott adatokat hasznosítva. A verseny egyre kiélezettebb, tekintve, hogy a Facebook a legdinamikusabban fejlődő internetes cég, amely immáron 800 millió taggal rendelkezik, akiket minden erővel megpróbál elcsábítani a nyílt internettől (open web), köztük a Google-tól. A Google ugyan jelen pillanatban még uralja az internetes reklámpiacot, de félő, hogy a Facebook előbb-utóbb elorozza vezető pozícióját. Walter Isaacson Steve Jobs-ról írt életrajzi könyve szerint Larry Page, a Google vezérigazgatója, még tavaly tanácsot kért Jobs-tól, hogyan lehetne cégét versenyképesebbé tenni. Az Apple vezére állítólag azt javasolta neki, hogy csak a legsikeresebb Google termékekre fókuszáljon, a többit pedig felejtse el. Úgy tűnik Larry Page megfogadta a tanácsot, sőt tovább is fejlesztette azt, és egyetlen lépéssel kísérli meg feltartóztatni a Facebook piaci lendületét. Most már csak ki kell várnia, vajon elég lesz-e mindez a legnagyobb közösségi háló terjeszkedésének visszaszorítására.