Az előző részben négy olyan trendet mutattunk be, amelyek hosszútávon megkülönböztetik a magyar politikát a szűkebb és tágabb régiónkban tapasztaltaktól. Ezen eltérések miatt sokak számára érthetetlen a magyar politikai közeg. Ez az egyediség pedig nem valamiféle misztikumból, vagy kevesek által…

Az eltelt több mint 30 év már elegendő távlatot ad ahhoz, hogy felismerjük azokat a jegyeket, amelyek egyértelműen megkülönböztetik a magyar politikai közeget a rendszerváltás után az EU-ba integrálódott keleti blokk más államaitól. Írásunk két részében azokat a területeket és jellemzőket mutatjuk…

Az EP és az önkormányzati választásokat követően lassan visszatérnek a csatatér után állva maradt szereplők a régi kerékvágásba. Az ellenzéki oldalon tapasztalt földrengést a kormányzó Fidesz is megérezte. Mit tanulhatnak e szereplők az eltelt időszakból és az átmenetből?

Generációk számára május elseje elsősorban a munka és a munkások ünnepe, ám egyúttal a közép-európai országok visszatérése az európai gazdasági és politikai körforgásba, Európa újraegyesülése. Mit adott és mit nem az Európai Unió a visegrádi országoknak?

Mi magyarok úgy tartjuk magunkról, hogy a magyar humor (is) egyedi, hiszen humorban nem ismerünk tréfát. Március 15-e nem csak a dicsőséges 48-as forradalomról, hanem az elfeledett magyar politikai humor intézményesüléséről is szól.

Mi a közös a magyar, a német és az olasz államfőkben? Annyit elárulhatunk: egyes esetekben hasonlóan ért véget politikai karrierjük.

Röviden: kevés a magánélete. Hosszabban: attól függ, mit mutat meg magáról a nagyvilágnak és mit enged meg másoknak, hogy megtudjanak róla. És mi a helyzet akkor, ha ennél is többről van szó?