Vajon mennyit érnek napjainkban a választási eredmények? Hosszútávú nyugalmat teremtenek, vagy ellenkezőleg: minden úgy folytatódik, mint előtte? Mit mond nekünk a svéd példa?

Elképzelhető, hogy egy demokrácián belül élesebb konfliktusok legyenek, mint amikor a demokráciák ellenfelei a diktatúrák voltak? Mindenesetre meglepődhetünk, hogy a demokratizálódás harmadik hulláma után harminc évvel a szókészletünkben milyen kifejezések vannak.

A mostani tusnádfürdői miniszterelnöki beszéd után az elemző négy pontos programot hirdet. Elemző ritkán tesz ilyet. Ez tehát egy kivételes alkalom. De persze az elemző nem akar indulni a választáson. csak elmélkedik.

Ritkán beszélünk arról, hogy milyen fontos szerepe van egy demokráciában az ideológiai határok átjárhatóságának, vagy éppen a határok fenntartásának. Elképzelhető, hogy a határ egyesít, a határ elmosása szétválaszt?

Két ismeretlen orosz személy szokatlan online-beszélgetését szemlézi az egyik magyar napilap. Ebben nem éppen baráti színekkel ecsetelik a magyar múltat és jelent. Vajon van-e üzenete ennek a párbeszédnek?

A világhelyzet olykor egyértelmű, olykor pedig zavaros. 1989 körül az előbbi, mostanában a második az igaz. Magyarország mind a két világhelyzethez igyekezett alkalmazkodni, de úgy látszik, az első alkalmazkodás nem biztosít állandóságot. Jönnek a zavaros idők.

Hiába csinál bármit az ellenzék, a Fidesz úgyis kétharmadot ér el a választáson. Így összegezhetnénk a tegnap történteket, és így összegzett a miniszterelnök is.