Mi magyarok úgy tartjuk magunkról, hogy a magyar humor (is) egyedi, hiszen humorban nem ismerünk tréfát. Március 15-e nem csak a dicsőséges 48-as forradalomról, hanem az elfeledett magyar politikai humor intézményesüléséről is szól.
Mi magyarok úgy tartjuk magunkról, hogy a magyar humor (is) egyedi, hiszen humorban nem ismerünk tréfát. Március 15-e nem csak a dicsőséges 48-as forradalomról, hanem az elfeledett magyar politikai humor intézményesüléséről is szól.
Általában a filmvígjáték nem tartozik a nagyra becsült műfajok közé. Ha a filmművészet nagy alkotásait kell megnevezni, a melodráma, sci-fi, történelmi film, krimi, de még a horror műfajában is nagyobb eséllyel találunk olyan alkotásokat, amelyeket a közvélemény kultikusnak tart. Ám nem véletlen, hogy éppen az Egyesült Államok lett a filmvígjáték egyik hazája. Az amerikai társadalom bizonyos vonásai kedveznek a műfajnak.
Szinte közhelynek számít manapság, hogy a liberalizmus válságban van. Ennek több okára rávilágítottunk már a Méltányosságnál: például a liberálisok nem találtak (és sokáig nem is igazán kerestek) megoldást a posztmodern kor kihívásaira és nem figyeltek eléggé a néptől érkező igényekre. Mindezek mellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a liberalizmus megújulásának egyik gátja a konzervativizmushoz kötődő tisztázatlan viszony.
Bár meghirdette a volt miniszterelnök a polgári szociáldemokrácia programját, de egyelőre ebben nem túl sok a tartalmi elem, annál több a totális rendszerkritika. Csizmadia Ervin bejegyzése.
Orbán Viktor 25. évértékelője kapcsán a legtöbben arra voltak kiváncsiak, hogyan reagál az utóbbi hetek botránysorozatára. Miközben értjük a minden irányú érdeklődést, úgy gondoljuk, hogy “van élet a válságkezelésen túl” is. Elemzőként az a feladatunk, hogy ráirányítsuk a figyelmet a beszédben elhangzott egyéb kérdésekre is. Illetve most csak egyre: a beszédnek a Nyugathoz való viszonyára.
Mi a közös a magyar, a német és az olasz államfőkben? Annyit elárulhatunk: egyes esetekben hasonlóan ért véget politikai karrierjük.
Köztudott, hogy az 1949 utáni Nyugat-Németországban a futball vált az egyik erős kohézióteremtő erővé, és az 1954-ben magyarok ellen megnyert berni futball vilagbajnoki döntö után kiszabadult a német nemzeti sport a karanténból. Franz Beckenbauer (1945-2024) világklasszis játékos, labdarúgó-edző, klubelnök becenevén Der Kaiser (a Császár) búcsúztatója jól mutatja, miben áll egy működő demokrácia erőssége: a társadalom minden csoportja fontosnak tartotta, hogy lerója kegyeletét a müncheni Városházán, illetve a család, a törzsszurkolók, közéleti emberek, politikusok, egyházi emberek, pályatársak, jelenlegi és volt Bayerm München játékosok részt vegyenek az Allianz Arena stadionban megrendezett búcsúztatón.