A múltban az egyének nélkül nem lehetett felépíteni egy társadalmat. Ez még ma is így van, de nem marad így örökké. Zsolt Péter blogbejegyzése szerint addig kéne okos rendszereket kialakítani, amíg nem késő.

Az európai politikát másodlagosnak, kicsit érdektelennek tartjuk mi magyarok, és általában az európai polgárok is. Minden a nemzeti szintű témákról szól, akár egy budapesti kerület vagy kisváros apró-cseprő ügyei is sokszor érdekesebbek, mint a kontinensszintű mozgások. Mégis Orbán Viktort mintha már hosszú évek óta elsősorban a politika ezen szintje érdekelné. Miért lehet ez így, ha a szavazók szemében főleg a hazai szint számít?

A múlt hét legvégén Bécsben új pártfrakció létrejöttét jelentették be. Ebből világos, hogy a Fidesz EP képviselői immár nem függetlenek. Vajon meddig küzdheti fel magát a Patrióták új pártcsaládja?

A választásokat követően az elemzők szájából talán legtöbbet elhangzó mondat, hogy a Fidesz immáron nem teheti meg, hogy csak a saját szavazótáborával foglakozzon. De mit takarhat ez a gyakorlatban?

Az EP és az önkormányzati választásokat követően lassan visszatérnek a csatatér után állva maradt szereplők a régi kerékvágásba. Az ellenzéki oldalon tapasztalt földrengést a kormányzó Fidesz is megérezte. Mit tanulhatnak e szereplők az eltelt időszakból és az átmenetből?

1978-ban alkotta meg Jim Davis a csibészes mosolyú, narancssárga alapon fekete csíkos, szarkasztikus humorú, csínytevő cica, a nagyapja jellemvonásairól mintázott Garfield figuráját. 1982-ben a macsekot megválasztották a legjobb képregényhősnek. 1990-ben a három képből álló Garfield-képsorok elérkeztek Magyarországra. Mit tud Garfield, hogy mai napig megunhatatlan? Ennek járok utána az alábbi bejegyzésben.

Magyarország miatt átalakulhat az EU döntéshozatali mechanizmusa, legalábbis egy vitán többen ránk hivatkozva javasolták a többségi döntéshozatalt. Zsolt Péter blogbejegyzése a konszenzusos döntéshozatal nehézségeiről.