Az év végéhez közeledvén nem maradt más hátra, mint hogy összesítsük milyen év volt 2021, és mit hozhat 2022. Kezdjük az előbbivel. 2021 még mindig vegyes év volt.

Gyakran alábecsülik a személyiség jelentőségét. Intézetünk új könyve a domináns pártokról bemutatja egyebek mellett azt is, hogy – sok tényező mellett – a személyiségnek is szerepe és felelőssége van a politikában.

Miért buknak meg kormányok Ausztriában akár két hónap után, és ehhez képest miért képes a Fidesz már több mint tíz éve kormányozni? Erre a kérdésre keresi a választ Rajnai Gergely blogbejegyzése és a Méltányosság legújabb kötete is.

A közvélemény, ha civilizációkról esik szó, régiók és kultúrák olykor nagyon éles különbségéről beszél. De mi van, ha a civilizáció fogalmát egy országon belül is alkalmazzuk? Csizmadia Ervin írása.

A Magyar passió című film, amelynek rendezője, főszereplője és részben forgatókönyvírója Eperjes Károly, a Rákosi-korszak egyházüldözésének világába vezet. A film kapcsán érdemes elgondolkodni a történelmi film, mint műfaj mondanivalóján.

A minap Orbán Viktor október 23-i beszédéről kérdeztek, az iránt érdeklődve, hogy vajon kijelölte-e a választási kampány irányát? Megvan-e a közös cél? Merthogy nem igazán látják még mi lehet az. Nos, a miniszterelnök a 29. Fidesz kongresszuson úgy fogalmazott, hogy minden ami eddig volt, csak bemelegítés, és, hogy az október 23-i megmozdulás is csak amolyan átmozgató edzés volt. Ennek fényében talán jobban érthető, hogy korábban miért nem volt még kibontva a választási üzenet minden részlete.

Márki-Zay Péter az előválasztás óta alig ad interjút a hazai médiában. Miért dönthetett így és hová tűnt? Erre keresi a választ Rajnai Gergely blogbejegyzése.