A Méltányosság Politikaelemző Központot régóta foglalkoztatja a liberális demokrácia két komponensének az ellentmondásoktól terhelt viszonya. Az elmúlt évtizedekben kibillent a két elem egyensúlya: felerősödött a liberalizmus és meggyengült a demokratikusság. Steven Levitsky és Daniel Ziblatt a Journal of Democracy hasábjaiban diagnosztizálták a demokratikus korrekció lehetőségét vázolták fel.

Az elmúlt hetekben éles közéleti vita folyt egy olyan kérdésről, ami messze túlmutat a magyar belpolitika nagy kérdésein, például azon, hogy mi lesz a 2026-os országgyűlési választás eredménye. A kérdés maga arról szólt, hogy mit tehet meg egy többségbe került csoport a demokrácia keretein belül és mit nem. Azt láthatjuk, hogy messze nincs konszenzus a politikai elitben arról, hogy milyennek kéne lennie az alkotmányos intézményrendszernek, illetve milyen játékszabályok mentén kellene működtetni azokat. Amíg az ellenzékiek visszaállítanák az Alaptörvény előtti liberális alkotmányosságot, addig a kormánypártiak a létező rend megőrzésében érdekeltek.

A modern demokráciának egy megkérdőjelezhetetlen alapvetése, hogy a többségnek nincs mindig igaza és nem tehet meg mindent. A történelem számtalan olyan példát tud felmutatni arra, hogy a régebbi korok viszonyai között demokratikusnak számontartott országok nyomták el az etnikai vagy vallási kisebbségeiket. Ilyen volt például az afroamerikaiakkal szembeni intézményesített diszkrimináció a polgárjogi reformok előtt az Egyesült Államokban, illetve a felvidéki magyar kisebbséget érő jogfosztások a kommunizmus előtti Csehszlovákiában. Ezekből tanulva a nyugati demokráciák erős intézményi ellensúlyokat és jogszabályi garanciákat hoztak létre annak érdekében, hogy se az egyéneket, se a társadalom különböző csoportjait ne lehessen elnyomni.

Azonban Levitsky és Ziblatt arra is felhívja a figyelmet, hogy nem csak a többség zsarnokságára kell odafigyelni, hanem a kisebbségére is. Amennyiben egy demokrácia átesik a ló túloldalára és a lehető legszorosabban akarja fogni a mindenkori többség kezét, akkor az szintén a demokrácia sérüléséhez vezethet. Ha olyan területeken is sérül a többség érdeke, amelyek nem sértenek alapvető jogokat vagy alkotmányos értékeket (például nem a többség kormányoz vagy meggátolják törvényalkotást az alapjogokat nem érintő kérdésekben), akkor az hamar kitermeli magának azokat a politikusokat és mozgalmakat, amelyek több demokráciát és kevesebb liberalizmust követelnek.

De akkor hogyan lehet megtalálni az arany középutat az úgynevezett antidemokratikus liberalizmus és az illiberális demokrácia egymástól ellentartó megoldásai között? A szerzők amellett érvelnek, hogy különbséget kell tenni a demokráciát támogató és a demokráciát aláásó intézmények között, valamint felül kell vizsgálni utóbbiak létjogosultságát a demokrácia érdekében.

Ez első ránézésre meglehetősen radikális elképzelésnek tűnhet, pedig nem lenne teljesen példátlan a politikai fejlődés szempontjából. A szerzők szerint a mostani helyzet hasonlít arra a korszakra, amikor még csak kevesek kiváltsága volt a politikában való részvétel. A régi korok elitjei ugyanis a társadalmi státuszuk mellett a politikai rendszer stabilitását is féltették attól, hogy általánossá tegyék a választójogot. Mondani se kell, hogy nem lett vége a világnak; a demokrácia stabil maradt.

Ezen felül fontos azt is megjegyezni, hogy nem csak a fékek és az ellensúlyok rendszere alkalmas a mai növekvő széttartás és ellenszenv, vagyis a polarizáció megfékezésére. A második világháború után létrejövő nyugati jóléti állam például a többség számára lehetővé tette a boldogulást, csökkentek a gazdasági egyenlőtlenségek. Amíg az alsó osztályoknak lehetőségük volt a gyarapodásra és nem kellett félni a leszakadástól, addig a gazdagabbaknak nem kellett tartaniuk attól, hogy a sokaság az igazságosság jegyében mindenüket elveszi. 

A demokrácia akkor működik a legjobban, ha az nem egy zéró összegű játék, hanem mindenki megtalálja benne a számítását. Ha az alkotmányos intézményrendszerekre úgy tekintünk, mint zsákmányokra, akkor csak növekedni fog a választás tétje, valamint minden eszköz megengedetté válik. A stabil, jól működő demokrácia érdekében olyan megoldás kell, ami miatt a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad.

Zsiga Bulcsú