Méltányosság

Magyar politika történelmi és nemzetközi kontextusban

A politikai polarizáció egy új megközelítése

2022. június 27. 08:12 - Méltányosság Központ

Ritkán beszélünk arról, hogy milyen fontos szerepe van egy demokráciában az ideológiai határok átjárhatóságának, vagy éppen a határok fenntartásának. Elképzelhető, hogy a határ egyesít, a határ elmosása szétválaszt?

obol.jpg

Demokráciában mindig van megosztottság. Nem érdemes siránkozni ezen. Vannak szerzők, akik szerint a demokrácia egyenesen önromboló rendszer, amely nem csak a saját fejlesztésén dolgozik, de azzal is küszködik, hogy elhárítsa a rá háruló folyamatos belső veszedelmeket. Mi is írtunk már róla eleget, hogy mitől sérülékenyek a demokráciák.

Arról is írtunk (Itt itt és itt), hogy Magyarországon a fejlett nyugati országokéhoz képest is nagyobb a polarizáció, bár az a kérdés nyitott, hogy vajon a sérülékenység is nagyobb-e. Talán nem túlzás azt mondani, hogy bár a polarizáció valóban szélsőségesen nagy itthon, de a sérülékenység mintha nem követné ezt. Sőt épp az a mai kormány specialitása, hogy mindent megtesz a sérülékenység csökkentésére. Még egyértelműbben is fogalmazhatunk: mintha a polarizáció „elengedése” lenne az ár a sérülékenység minimalizálásáért. Legalábbis a kormányoldal szerint. Mert persze az ellenzék úgy látja: a polarizáció olyan erős, hogy nemcsak hogy sérülékennyé tette a magyar demokráciát, de meg is változtatta, hiszen ami már egy jó ideje van, az nem demokrácia.

A mellett az ellenzéki magyarázat mellett azonban, hogy a kormányoldal az oka a polarizáció növekedésének, most egy olyan szempontra szeretném irányítani a figyelmet, ami ritkábban, sőt szinte egyáltalán nem merül fel a polarizációs vitában. Pedig fontos szempont. S ez a határ kérdése. Nem az országhatár, amelyet olyan illékonnyá tehetünk, amilyenné csak akarunk. Az ideológiai határról van most szó. A következő tézist ajánlom vitára: bizonyos demokratikus rendszerekben – mint például nálunk – az ideológiai határok relativizálása, elmosása váratlanul sérülékennyé teheti a rendszert. Mielőtt e tézist röviden igazolnám, mondok ellenérvet. Hát nem épp azt akartuk mondjuk a rendszerváltástól, hogy mindenki demokrata legyen? Nem az volt a demokratizálás egyik fő célja, hogy létrejöjjön egy liberális demokrácia, amelyben lényegében megszűnnek a nagyobb ideológiai különbségek, és az elitek között együttműködés jön létre? Nem a demokrácia „határtalansága” volt a fő motiváló cél?

De igen. Ezt akartuk. A liberális demokrácia világméretű győzelmének üdvprogramja ezt az ígéretet tartalmazta. Teljesen mindegy, hogy valaki ilyen vagy olyan ideológiát vall, a demokrácia gondolata egyesíti őket, s szinte e céltól delejezve létrejön a demokratikus magyar politikai közösség. Amelyben (s éppen mert demokratikus) csökken vagy ki sem alakul a polarizáció, vagy ami van, az bőven kézben tartható.

Ehhez képest – most már igazolva a tézist – azt látjuk, hogy az ideológiai határok fontosak. Visszamenőleg is. Az 1950-es évektől az 1980-as évek végéig tartó hidegháborús világrend például – s épp világos határaival – élhetővé tette a nagyhatalmak közötti és nem kevésbé az országokon belüli polarizációt. Az 1990 utáni harmadik típusú demokratizálódás viszont erre már csak egy ideig volt képes, merthogy amint létrejöttek a demokratikus intézmények, a helyett, hogy egyesítették volna, elkezdték szétválasztani a népességet. Aminek persze az is az oka, hogy például egyik ritkán vizsgált alapoka, hogy nálunk a demokratizálás nem egy ideológiai egyensúlyi helyzetben történt meg: a jobboldaliság 1948 után nem létezhetett, és 1990 után fokozatosan jött csak létre. A magukat konzervatívnak és kereszténynek nevezők pedig e hátrányból kiindulva dehogy akartak feloldódni valamilyen „összdemokratikus” identitásban, hanem ők az 1990-es évek második felétől egyre inkább a saját határaik kiépítésében találták meg feladatukat. Mivel azonban az európai folyamatok és a hazai politika együttesen inkább azt sugallta, hogy ezek a határok nem fontosak, egy látszólag részletkérdésből kérdés vált. A fő kérdés, hogy jók-e az ideológiai határok vagy sem. A problémát a híres brit gondolkodónál, Gilbert K. Chestertonnál, jobban, azt hiszem, nem fogalmazta meg senki.

A növekvő polarizáció tehát levezethető innen is: a hazai jobboldali népesség a határok csökkentésére irányuló baloldali és liberális szándékot identitása elleni támadásként élte meg. Teljesen érdektelen kérdés, hogy ebben igaza volt-e vagy sem. A végeredmény a lényeg, hogy az ő értelemzésükben ez veszély az általuk elképzelt demokráciára. A határ ugyanis szerintük egyesít.

A határ elmosása – elválaszt, szembefordít, polarizál. Azaz végsősoron: az ellenfél a felelős a polarizálódás növekedéséért.

E logikában egy jottányit sem szabad változtatni az ideológiai határokon. A másik logika szerint amennyire lehet, relativizálni kell őket. Csoda lett volna, ha ebből nem következik a polarizáció növekedése.

Csizmadia Ervin

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr3317867887

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MEDVE1978 2022.06.27. 14:30:39

A kultúrák legfőbb tulajdonságai a tiltásaik, ezzel határolják le magukról az egyéb kultúrákat, definiálják az egyediségüket. A tiltás után jön az abszolút tiltás a tabu is. Ezt más szempontból lehet határoknak is nevezni és a határokkal való játéknak hívni. Az, hogy állandó határok vagy állandó tabuk vannak egy illúzió. A kultúrák, így a politikai táborok kultúrái is folyamatos változásban vannak, a tiltások is változnak.

Egy 90-es évekbeli demokratikusnak és felvilágosultnak mondott attitűd jelentős mértékben eltér a ma annak mondottól. Emiatt változnak az olyan fogalmak és ideológiai rendszerek, mint a liberális, a szociáldemokrata vagy a konzervatív, a baloldali vagy a jobboldali.

Az a kulturális állandóság, amit a mai mainstream EU politika projektál, a magyar ellenzéki politika pedig "fejlett állami és társadalmi berendezkedésként" vagy egyszerűbben "nyugati etalonként" átvesz, sohasem létezett vagy nem volt állandó és egységes.

Rodney_2 2022.06.27. 22:16:45

@MEDVE1978: Erre jó példa a buziházasság. Mikor Magyarország belépett az EU-ba, akkor még csak 2 kisebb országban volt ilyen, fel se tünt. Most úgy próbálják eladni mint minimum kötelező civilizációs értéket, megy az agymosás ezerrel. És külön érdekes, hogy pl amikor a németek megszavazták, Merkel kancellárként ellene szavazott. És a civilizációs öngyilkosság egyre csak fokozódik :(

midnightcoder2 2022.06.28. 07:20:36

Igazából polarizáció nélkül demokrácia sincs. Ha csak különböző színűre festett kommunisták közül választhatsz, akkor mindenképp a kommunistákra szavazol. Pont ezért van az, hogy az a nagy nyugati demokrácia amire annyira előszeretettel hivatkozik a hazai ellenzék, igazából áldemokrácia. A mainstream nyugati politikai erők között nincs érdemi értékkülönbség - ami azt is jelenti, hogy a választás szabadsága sem igazából létezik - illetve van pár marginális szélsőséges párt, de azok hatalomra kerülve sem csinálhatnának semmit meg abból amit hirdetnek. Ráadásul az egészet átszövi a média manipulációja. Pl. a mai napig Hitler és a szélsőjobb a Főgonosz, miközben a 10x annyi civilt legyilkoló kommunistákról szinte szó sem esik a mainstream médiában. Ezért aztán az egész mainstream szélsőbalra van tolva - de ez a bal egy nagyon perverz, kiherélt baloldal, mára az egyszerű átlagos európai jómunkásember érdekeit senki sem védi, hacsak nem homokos, fekete, bevándoroló vagy szélsőséges iszlamista, esetleg bűnöző. És miért is? Mert ezeket védve nem kell konfrontálódnia a baloldalnak a tőkével. Kapnak médiahátszelet, pénzt, paripát, fegyvert. Elvégre a gyárban tökmindegy hogy a jómunkásember milyen színű, vagy hogy odahaza fiúval, lánnyal, vagy a mosógéppel él nemi életet addig amíg fel lehet emelni a nyugdíjorhatárárát 80 évig, amíg nem kell neki túl sok fizut, netán szabadságot adni. Ezek ugyanis pénzbe kerülnek. Ergo, a tőkének az újbaloldal a jó baloldal.
süti beállítások módosítása