A környezetvédelem az állampolgári nevelés része. Paár Ádám blogbejegyzése könnyed filmes műfajokon keresztül mutatja be, mit tehet a mozi az emberek felelős környezetvédő polgárrá nevelésében. Manapság a zöld gondolat reneszánszát éli. Ebben a filmek nevelő hatása nem alábecsülhető.

Globális felmelegedés, klímakatasztrófa, ökológiai katasztrófa, energiaválság, klímamenekültek – nap, mint nap halljuk ezeket a szavakat a médiából. Ahogyan az 1970-es években az ózonlyuk, mára ezek a kifejezések is a mindennapjaink részei. Ám gyakran érezzük úgy, hogy – nem alábecsülve a veszélyt – kezdünk immunissá válni ezekre a fogalmakra. Hogy ne így legyen, abban a művészet képes segíteni.

Ma a „zöldség”, azaz az ökológiai gondolat vitathatatlanul jelen van a tömegkultúrában. S pontosan tudjuk, hogy ha egy kérdés a kultúra részévé válik, akkor tömegeket ér el. Nem elég valamit „tudni”. Érezni is kell! Érzelmi alátámasztás nélkül a hideg ráció és érvelés vereségre van ítélve. A film képes megmozgatni az emberben szunnyadó érzéseket.

A filmművészet érzékenyítette a közönséget a környezeti problémákra. Szinte nem volt műfaj, amelyben ne készültek volna zöld mondanivalójú alkotások. Nézzünk párat, a könnyed alkotásokból!

A rajzfilmes állati és hibrid, azaz állat-ember hősök történetei foglalkoztak a környezet- és közösségpusztítás témájával, akár az erdőirtással kapcsolatban (pl. a Kis Vakondban), akár olyan mélyebb témák boncolgatásával, mint a tudományos és gazdasági etika határai (pl. a Tini nindzsa teknőcökben, a Dexter laboratóriumában, valamint a Csipet-csapat egyes fejezeteiben). A gyerekek a hol humoros, hol komor hangvételű történeteken keresztül szinte öntudatlanul szívták magukba a morális dilemmákat tudomány és ember, társadalom és uralom kapcsolatáról. Ám átfogóan, mindenre kiterjedően és hivatásszerűen a Bolygó kapitánya című rajzfilm foglalkozott a környezet- és közösségrombolás témájával, s különösen az ellene folytatott küzdelemmel. Az 1990-ben induló Bolygó kapitánya volt az első olyan amerikai rajzfilmsorozat, amely kifejezetten a környezetvédelmet helyezte a cselekmény középpontjába.

Az ökológiai kérdés nem csupán mellékkérdés volt a sorozatban, mint a korábbi alkotásokban, hanem a cselekmény szerves része. Minden epizód egy környezeti, társadalmi és gazdasági probléma köré szerveződött. A rajzfilmben szereplő öt planétavédő kamasz, akik különböző kontinensekről származtak (s így kifejezték az emberiség egységét és sokszínűségét), és segítőjük, a Bolygó kapitánya bátran szállt szembe a környezetpusztító, egészségkárosító és amorális technológiák ördögi támogatóival. Ted Turner és Barbara Plye sorozata nyíltan foglalkozott olyan társadalmi kérdésekkel, mint a járványok, a túlvadászás, a túlnépesedés, a terrorizmus, sőt az összeesküvés-elméletek.

          A zöld gondolat népszerűsítése sorozatokon keresztül is történik. 2012-ben forgatták a Dallas című népszerű televíziós sorozat folytatását, amelyben a két Ewing fivér, Jockey és Bobby harcát fiaik folytatják. Igazodva a korszellemhez, az olajhoz és a megújuló energiaforrásokhoz való eltérő viszonyulás átszínezi a családon belüli küzdelmet. S igen, biztosan mindenki elsőre kitalálja: a nyers, kíméletlen vadkapitalista és szexista, macsó mentalitás megtestesítőjének, Jockey-nak a fia, a III. John Ross „Johnny” Ewing, aki örökli apja jellemét, az olajbárók soraiba fölkapaszkodó karrierista, aki ott és akkor kíván olajat fúrni, ahol, és amikor akar. Vele szemben a szelíd lelkű, örök jófiú, romantikus szellemű Bobby nevelt fia, Christopher a környezetért (is) felelősséget érző vállalkozóként a geotermikus energiában látja a jövőt. Nem is kétséges, kinek kell drukkolnia a nézőnek!

Micsoda változás az 1980-as évek sorozatához képest, amikor az etikus és etikátlan olajvállalkozó karaktere nem a környezethez való eltérő viszonyban volt érzékelhető, sokkal inkább a klasszikus – amerikai (baloldali) populista keretezésű – gazdag-szegény / munkaadó-munkavállaló konfliktushoz való hozzáállásban. Az eredeti Dallas indulásának ideje (1978) még egy másik korszak volt: az energiabőség korának a vége, amikor még az elosztás volt a politika és társadalom fő konfliktusa, a politika a gazdaság és szociális igazságosság körül forgott. Az új korszakban már nem az elosztás, hanem a környezet védelme a téma. S ha utóbbi nem lesz, nem lesz mit igazságosan elosztani sem – mert egyáltalán nem lesz elosztás. E sötét vízió miatt logikus, hogy az új generáció tagjai, a „rosszfiú” Johnny és a „jófiú” Christopher már a környezetvédelemről is másként gondolkodnak, nem csak – mint apáik – a kapitalizmusról.  

          Várnánk például magyar készítésű alkotásokat is a jövőben e témában.

          Csak legyenek azért szórakoztatóak is!

Paár Ádám