Méltányosság

Agytröszt a társadalmi kohézióért

Amikor a magyarok Dániában akartak élni

2021. szeptember 27. 09:33 - Méltányosság Központ

Sokat írunk arról, hogy Magyarország mindig ingadozott a mintakövető és a mintaformáló modellek között. De sokféle minta létezhet. Volt idő, amikor nem az Egyesült Államok vagy Németország, hanem Dánia jelentette a kívánatos mintát a magyarság számára.

city-3525093_1280.jpg

Shakespeare Hamletjének szavait parafrazálva, valami bűzlött Dániában az 1930-40-es években, legalábbis Magyarországról érzékelve. 1940-ben egy könyv jelent meg a magyar piacon, A gazdag parasztok országa címmel. Boldizsár Iván újságíró Dániáról szóló könyve jó időben érkezett: éppen ekkortájt kezdték fölfedezni idehaza Skandináviát. A népi írók azonosították Dániát a szövetkezetekkel, a népfőiskolával és a csendesen működő, nagyobb kilengésektől mentes parlamentarizmussal. S még valamivel, amit a népi írók egyike, Sinka István így fogalmazott meg:„Egy ismerősöm Dániából írt, hogy képkiállításon volt, s nagyon meglepődött azon, hogy tejeskocsisok, zöldségárusok, iparosok, munkások, utcaseprők, parasztok látogatták főleg a kiállítást. De nemcsak ám, hogy látogatták, hanem véleményt is mondottak a képekről. Ám nemcsak hogy véleményt mondottak, hanem képeket is vásároltak. Hogy lehet az, hogy a dán parasztok, a dán munkások, tejeskocsisok, zöldségárusok a szép igényével lépnek fel!” (Sinka István: Így kezdődött: Uő: Kadocsa, merre vagy? Bp., 1997, Püski. 19. A kiemelés tőlem – P.Á.)

A szegényparaszti sorból jött író összevetette a dán paraszt és munkás kultúrnívóját, műveltség iránti igényét a magyaréval. Nem jöttünk ki jól az összehasonlításból, legalábbis Sinka szerint: a magyar lakosság messze nem annyira fogékony a művészetre és irodalomra, mint a dán. Az ilyen összehasonlítások persze mindig igazságtalanok, mert egy pillanatnyi helyzetet rögzítenek, és ráadásul többet mondanak az illetőről, eszmei, politikai nézőpontjáról, mint az objektív tényekről. És mindig érvényes a szomszéd kertje mindig zöldebb-hatás. De – mégis oka volt, hogy Sinka, másokkal együtt, így gondolta.

Nem azért volt a dán nép műveltebb, tanultabb, mert jobb volt. Hanem azért, mert a dán nép kiharcolta magának a szociális, gazdasági jogokat, köztük a jogot a művelődéshez. És a szociális, gazdasági jogok kiharcolása tömegmozgalmakkal, erős szociáldemokrata, liberális és parasztpártokkal az 1917-20-as években nemcsak Dániára igaz, hanem egész Skandináviára.

A dán nyomor nem volt kisebb a századfordulón, mint az 1930-as évek Magyarországán, és a munkásmozgalomnak hosszú harcokat kellett vívnia odáig, hogy az elit elfogadja tárgyalópartnerként, és biztosítsa a szociális jogokat. Elég erről elolvasni Martin Andersen-Nexö Hódító Pelle című regényét. Ám vitathatatlan, hogy az 1917-18-as sztrájkmozgalmaknak, tüntetéseknek, valamint a szociáldemokrácia lassú hatalomra kerülésének következményeként a szociális jogok bővítése került a nemzeti politika tengelyébe, és az aktív szociálpolitika sikereinek köszönhetően a skandináv régió presztízse javult a korábbiakhoz képest.

A Skandinávia-élmény, amelyet Boldizsár Iván Dánia-könyve sugárzott, mutatja, hogy a 30-as évek magyar értelmisége nyomon követte a nyugati változásokat, nem a bezárkózás jellemezte. Az értelmiségnek az a része, amely nem Nagy-Britanniát vagy Németországot tekintette követendő modellnek, abból indult ki, hogy a skandináv régió egésze évszázadokon keresztül a világgazdaság és világpolitika perifériáján helyezkedett el (hasonlóan Közép-Európához), és ebből a relatíve rossz helyzetből sikerült élhető társadalmakat teremtenie. S mindezt diktatúra nélkül (ellentétben az értelmiség más részét vonzó Németországgal vagy Olaszországgal), az elitek megegyezésével érte el.

Ráadásul a dán és finn kulturális minta nagyon is rezonált a 30-as évek népi mozgalmának jelszavaira, úgymint tehetségmentés, kisbirtok, szövetkezeti mozgalom, semlegességi politika. Ahogyan a Sinka-idézet mutatja, a kulturális színvonal is megidézte a magyar értelmiséget. Az írni-olvasni tudó, vállalkozó, könyvtárba-múzeumba járó parasztság volt álma a magyar népi íróknak. Az analfabetizmus igen alacsony aránya, amely Dániában és a többi északi országban a 19. század végétől kiépülő iskolarendszernek és a protestáns kulturális örökségnek, a Biblia olvasásának egyszerre köszönhető, szintén példát jelentett. Ennek hozadéka, hogy a dán ma a negyedik legjobban olvasó társadalom. Egyébként a lista élén is északi országok állnak: Finnország, Norvégia és Izland.

Az 1930-as években a jóléti állam fogalmát idehaza még nem ismerték, hiszen maga a szó (welfare state) azután lett népszerű, hogy 1942-ben William Temple, Canterbury érseke használta Kereszténység és szociális rend című könyvében. Ám világos, hogy a dán, svéd és finn jóléti vívmányok követésre sarkallták a magyar értelmiséget. A háború után Sulyok Dezső kisgazdapárti, utóbb szabadságpárti politikus az „északi országok” mintájából merítő „evangéliumi szocializmus” megvalósítását tekintette célnak. Tudjuk, mi lett (illetve nem lett) ebből.

A 2000-es évek óta a Skandinávia iránti érdeklődés lanyhult. Manapság az angolszász világ a minta, mások a „keleti szélre” esküsznek.

Vajon meddig?

Paár Ádám

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr3316701372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnightcoder2 2021.09.27. 11:41:05

"Nem azért volt a dán nép műveltebb, tanultabb, mert jobb volt."
De.

"Hanem azért, mert a dán nép kiharcolta magának a szociális, gazdasági jogokat, köztük a jogot a művelődéshez."
Aztán nálunk is meglett az istenadta népnek a joga a mûvelõdéshez, mégsem érdekelte a lõtéri kutyát sem a dolog. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy addigra az úgynevezett mûvészet leginkább szellemi önkielégítéssé vált. És gondolom azóta a dánok is rákaptak a rapzenére és a valóságshowkra. Ahogy te is írtad, ezek a dolgok mindig pillanatnyi állapotot rögzítenek.

"A 2000-es évek óta a Skandinávia iránti érdeklődés lanyhult."

A világon minden változik. Másrészt, igazából ez a vegyük át a modelleket máshonnan dolog finoman szólva nem minden esetben mûködik. Egy-egy modell egy-egy civilizációban mûködik, máshol nem. És a magyar is nagyon más mint az északi - elég ha szétnézel egy északi országban, ahol egy nagyvárosban összesen nincs annyi szemét az utcán, mint nálunk egy-egy utcában. Aztán elmész délebbre, mondjuk tunéziába és azt látod, hogy nálunk az egész országban nincs annyi szemét szétdobálva mint ott egy-egy városban. Olyan "kevés" szemét mint nálunk csak a szállodák elõtt van, ahol külön ember van ennek a folyamatos szedésére.

Persze ez nem csak a szemét, de általában az egész világhoz való hozzáállás is. Egy magas újraelosztás és erõs szociális rendszer, ami a svédeknél vagy a dánoknál nem csökkenti a hatékonyságot, nálunk azt eredményezné, hogy mindenki az államon élõsködne és senki sem dolgozna - legalábbis nagyon kevesen, kb. ugyanaz a réteg, aki idehaza sem dobja el a szemetet. Csak itt a többibõl van annyi, ami bedugítaná a rendszert.

Aztán persze az is kérdés, hogy mi történik az északi népek nagy a jólét modelljével ha megjelenik náluk egy rakás, nagyon más kultúrájú ember.

IGe. · http://istenteszt.blog.hu/ 2021.09.28. 15:03:08

Mi lennénk a világ legfejlettebb országa 10 éven belül, ha ezt meg tudnánk valósítani:

Párthatalom Nélküli Állam
A Párthatalom Nélküli Állam egy utópia, vagy megvalósítható gyakorlat lesz a közeljövőben? Rövid lényege: Pártok csak törvényeket készítenének elő, de azt párton kívüliek 10-20 ezres tömege szavazná meg elektronikusan.
forum.index.hu/Article/showArticle?t=9248198
süti beállítások módosítása