Összeomlik Amerika, ha Trump újra győz? Bidennel minden jobb lesz? Kíváncsi hogyan jutott jelen állapotába az Egyesült Államok? Akkor kövesse a Méltányosság Politikaelemző Központ választási sorozatát! November 3-ig a Méltányosság blogon!
Lassan politológiai közhellyé válik, hogy a történelem visszatért a politikába. Három évtizeddel azután, hogy Francis Fukuyama híres írása, A történelem vége megjelent, az alapvető tézis már csak azért kerül elő állandóan, hogy a politikusok és értelmiségiek kritizálhassák. A liberalizmus, a kapitalizmus és a demokrácia globális győzelme minden más nézetrendszer felett már korántsem megkérdőjelezhetetlen, és a populista vezetők térnyerésével megfordult a trend. Általános vélekedés, hogy a történelem a jobboldali populizmussal (Donald Trumppal az élen) tért vissza, de az amerikai politikában most látható, hogy az egyébként a liberális demokrácia pártján álló liberális és progresszív oldalon is újra megjelent a történelem, méghozzá igencsak direkt módon.
Az egyik legérdekesebb és legnagyobb jelentőségű fejlemény az idei választási kampányban az amerikai történelem alapvető újraértelmezési kísérlete a progresszív oldal részéről. Korábban is voltak hasonló kísérletek (pl. Howard Zinn történész könyve, Az Egyesült Államok népi történelme negyven évvel ezelőtt kavarta fel az intellektuális állóvizet az amerikai történelemmel kapcsolatban), de az egy évvel ezelőtt elindított 1619 projekt talán minden korábbinál jobban meghatározza a politikai közbeszédet. A New York Times esszésorozata, amely Nikole Hannah-Jones publicista nevéhez köthető, és már Pulitzer-díjban is részesült, újradefiniálja az Egyesült Államok történelmét, és a jelenben alapvető társadalmi és politikai változásokat irányoz elő.
A projekt neve onnan ered, hogy a szerzők szerint Amerika történelme nem 1776-ban a Függetlenségi Nyilatkozattal kezdődött, hanem 1619-ben, amikor az első rabszolgák megérkeztek Észak-Amerika partjaihoz. Az évszámok persze szimbolikusak: a projekt azt állítja, hogy az Egyesült Államokat nem az alapító atyák nézetei, a liberalizmus, a kapitalizmus és a demokrácia szelleme határozzák meg, hanem sokkal inkább a rabszolgatartás és a faji kirekesztés hagyománya. A projekt azt mutatja be, hogy az afro-amerikaiak (és más etnikai kisebbségek) jogi, gazdasági, társadalmi, kulturális kirekesztése hogyan határozza meg az amerikai kultúrát.
A projekt, és a hozzá kapcsolódó mozgalom nem elégszik meg a történelem újrafelfedezésével, hanem konkrét javaslatokkal is szolgál a helyzet javítására (ebben a műfajban jelenleg a legvitatottabb és legismertebb mű a 2018 óta bestseller könyv, a Fehér törékenység). Az amerikai történelem újraértelmezéséből következik az amerikai társadalom és az amerikai demokrácia újraértelmezése is: a liberális intézmény- és normarendszer tulajdonképpen a faji különbségek fenntartásának eszköze, nem pedig az alapító atyák nemes eszméinek gyakorlatba ültetése. Az „intézményes rasszizmus” kifejezés a mindennapi közbeszéd részévé vált az elmúlt egy-két hónapban, és alapjaiban kérdőjelezi meg az Egyesült Államok politikai, társadalmi és gazdasági berendezkedését. Mindezt a történelem új értelmezése eredményezte.
A történelem tehát közvetlen módon került vissza az amerikai politikába. Élénk viták alakultak ki arról, hogyan is kell értelmezni az USA történelmének főbb eseményeit, folyamatait és alakjait, és ez a vita meghatározza az elnökválasztási kampányt is. A demokraták többsége legalább részben magáénak vallja a 1619 projekt értékeit (pl. Kamala Harris alelnökjelölt a kezdetektől támogatja a kezdeményezést, hogy a Bernie Sanders-vezette progresszív szárnyról ne is beszéljünk), míg a republikánusok próbálják úgy beállítani magukat, mint akik az USA történelmének és intézményeinek hagyományos értelmezését védelmezik azoktól, akik azt le akarják rombolni.
Nem csak a jobboldali populizmus képes tehát újra középpontba állítani a történelmet, hanem a progresszív oldal is, és a történelemnek igenis kulcsfontosságú jelentősége van a mai politikában – a jelenlegi amerikai kampány során pedig különösen jelentős kérdéssé vált az, hogy ki mit gondol a múltról.
Rajnai Gergely
