Méltányosság

Magyar politika történelmi és nemzetközi kontextusban

Világ kettészakadt társadalmai egyesüljetek? De hogyan?

2020. május 25. 10:01 - Méltányosság Központ

Sokszor hallani, hogy a magyar társadalom mennyire végletesen kettészakadt. Mintha ez valami egyedi jelenség lenne, amiről politikai nézetektől függően egyik vagy másik vezető tehet. Holott a kialakulása – amit szakszóval polarizációnak szoktunk nevezni – sokkal inkább egy globális trend része.

img_3226.JPG

Thomas Carothers és Andrew O’Donohue politikai elemzők épp ezért jelentettek meg egy könyvet tavaly Megosztott demokráciák, azaz Democracies Divided címmel, aminek jelen gondolatmenet szempontjából az alcíme a fontos, hiszen a politikai polarizációra globális, és nem egyedi, nemzeti szintű kihívásként utal. A legtöbb demokráciában ugyanis hasonlóképp gondolkodnak a megosztottságról, mint Magyarországon. Az állampolgárok úgy vélik, hogy egyre nagyobb a politikai táborok közötti szembenállás, és egyre kevesebb, amiben közösen egyetérthetnek. Ezért is szerették volna a szerkesztők összehasonlítani, hogyan jelenik meg a polarizáció különböző országokban, hogy megtudják milyen közös, vagy épp eltévonásai vannak. Nem véletlen, a polarizációt eddig leginkább az Egyesült Államok vonatkozásában vizsgálták. Holott a kötet rámutat arra, hogy egész másként alakul ki a polarizáció különböző országokban. Míg Lengyelországban például előbb jött létre egy erős populista vezetés, amely aztán éles nemzeti kettéosztottsághoz vezetett, addig az Egyesült Államokban már a kilencvenes évek óta növekedett a polarizáció mértéke, és ez vezetett el végül ahhoz, hogy a választók kiábrándultságukban egy populista elnököt válasszanak. A jelenség messze nem olyan egyedi, mint azt a különböző országok állampolgárai hiszik saját politikai konfliktusai kapcsán. Ami mégis közös bennük, hogy a polarizáció egy önmagát gerjesztő folyamat, ami egyre nagyobb megosztottságot eredményez, és amelyből egyre nehezebb kilábalni. Hogy mégsem lehetetlen, arra példaként szolgálhatnak az olyan szub-szaharai államok, amelyek hosszas törzsi rivalizálást követően jutottak el egyfajta érzékeny egyensúlyhoz, mint például Kenya.

Mielőtt kétségbeesnénk a polarizáció globális jelenlététől, és annak öngerjesztő mivoltától, a szerzők rámutatnak arra is, hogy vannak kivételek. Japánban például nem alakult ki ilyen éles társadalmi megosztottság, de Európán belül Portugáliát, Izlandot és Norvégiát is elkerülte ez a szembenállás. Ráadásul messze nem olyan egyértelmű a jelenség, mint elsőre hinnénk.

A polarizáció, főleg új rendszerek kialakulásakor elengedhetetlen része a politikai verseny megteremtésének. Nem minden megosztottság rossz, bizonyos szintű polarizáció szükséges, annak meghatározása azonban, hogy honnantól kezdve egyértelműen káros, nagyon nehezen általánosítható, és nagymértékben függ olyan nemzeti sajátosságoktól, mint a történelem, a vallás, vagy egy ország kultúrája.  

Még sokáig sorolhatnánk a polarizáció különböző jellemzőit, és a kutatók által talált közös vonásokat, de talán még fontosabb, hogy ehelyütt beszéljünk arról, miért fontosak az ilyen összehasonlítások. Azért, mert segít perspektívába helyezni saját konfliktusainkat, mi több, elmozdítja a politikai vitákhoz való viszonyulásunkat a bűnbakkereséstől. Könnyű azt mondani, hogy egyik vagy másik politikus vagy párt a hibás. Éppolyan könnyű valamilyen történelmi sérelem felemlegetése, vagy egyszerűen azt mondani, hogy megbolondult a világ körülöttünk. Azonban ha ráébredünk arra, hogy másutt, másként, más okokból nagyon hasonló megosztottságok jöttek létre, lehet, hogy elgondolkozunk azon, hogy mi az a történelmi, kulturális, vagy egyéb ok, ami nálunk kialakította, és fenntartja ezt a megosztottságot. Miközben a globális polarizáció fogalma rámutat arra, hogy nem vagyunk egyedül a világban a problémáinkkal, arra is emlékeztet minket, mindenütt más és más idézi elő a polarizáció elmélyülését. Ha kimozdulnánk annak puszta megállapításból, hogy “milyen törzsies a társadalmunk, és mennyire megosztottak vagyunk”, akkor akár olyan felvetésekkel is foglalkozhatnánk, hogy melyek azok a különbségek, amelyek miatt Japánban, vagy Norvégiában nincs ilyen, ellenben mi miért a megosztottak csapatában játszunk. De megvizsgálhatjuk azt is, mely feltételek mellet szűnt meg, vagy mérséklődött a szembenállás, ahol ez bekövetkezett, és milyen társadalmi eszközök jöttek létre az új egyensúly fenntartására. Ha azonnali közeledést nem ígérhet, az efféle elemzés mégis képes többletet nyújtani a hétköznapi politikai csatározásokkal szemben.

Lakatos Júlia

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr9415715884

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Belzebubo 2020.05.25. 17:49:05

@civisvaros___: az elmaradott térségekben általában kevéssé jellemző a polarizációs...

enrikokaruszo 2020.05.26. 12:13:21

alapvetően az öngondoskodó és az élősködő attitüd ellentétének élem meg ezt az ú.n. kettészakadást
süti beállítások módosítása