Méltányosság

Agytröszt a társadalmi kohézióért

Sokféle liberalizmus

2019. november 26. 09:30 - Méltányosság Központ

Rajnai Gergely Budapest-Edmonton blogsorozata

A liberalizmus minden országban kicsit mást jelent, sőt, az adott országon belül is különböző csoportok különbözőképpen értelmezik a fogalmat.

nature-3242686_1920.jpg

Magyarországon, bár többféle liberalizmus-értelmezés előfordult a a magyar politikatörténetben, a rendszerváltás óta elsősorban (az SZDSZ mellett) a liberális demokrácia intézményeit, a jogállamot, valamint a nyugati orientációt jelenti. Ez az értelmezés az 1990-es évek elejére vezethető vissza, azóta kevés friss elem került bele; a megújulás hiánya az egyik oka annak, hogy Magyarországon nem kifejezetten népszerű a liberalizmus fogalma.

A friss, a kor kihívásaira és a választói igényekre reflektáló gondolatok beépítése azonban nem az egyetlen módja annak, hogy a liberalizmust sikerre lehessen vinni. Kanadában például – néhány újítás bevezetése mellett – a liberalizmus hagyományára épít a Liberális Párt. Ez Magyarországról nagyon furcsának tűnhet – a liberalizmus és a hagyományok kifejezetten ellentétesnek tűnnek: a közkeletű nézet szerint liberálisok azért küzdenek, hogy a tradíció helyett új, racionálisabb megoldásokat keressen a társadalom. Ebben ugyan van némi igazság, de azokban az országokban, ahol a politikát régóta meghatározza a liberális ideológia, ott már maga a liberalizmus a hagyomány, és a liberális tradíció megőrzésére törekvő erők csapnak össze a liberalizmus új formáit támogatókkal.

Éppen ez a helyzet Kanadában. Kanadában a nemzeti szintű politika a XIX. század második felében indult el, ami a nemzeti liberalizmus fénykora volt (gondoljunk csak a magyar politikai színtérre a dualizmus időszakában). A liberálisoknak nagy szerepük volt az egységes Kanada létrehozásában (első két nevük: Kanadai Párt és Patrióta Párt, csak később vették fel a liberális nevet), és bár az első kanadai kormány a brit hagyományokat jobban megőrizni kívánó konzervatívok vezetésével állt fel, 1896-tól egészen az 1950-es évekig a leginkább klasszikus liberalizmust képviselő Liberális Párt dominálta a kanadai politikát. Ez a hosszú időszak annyira meghatározta a kanadai politikai kultúrát, hogy a liberalizmus egyfajta kiindulási alappá vált, olyannira, hogy a II. világháború óta a Konzervatív Párt új néven, Progresszív Konzervatív Pártként indul a választásokon, és ideológiája leginkább a klasszikus liberalizmushoz áll közel.

Ez a platform eredményezett győzelmet számukra 1957-ben, ekkor már a Liberális Párt egyre inkább egy újfajta liberalizmust képviselt, ami szociális liberalizmusként írható le, és több baloldali elemet is tartalmaz. Ezt a gondolatrendszert jelenlegi miniszterelnök apja, Pierre Trudeau vitte sikerre, aki az 1970-es és 1980-as években uralta a kanadai politikát.

A Trudeau-korszak új liberális hagyományt honosított meg Kanadában, és ma ezt a hagyományt képviseli a Justin Trudeau-vezette Liberális Párt. Ezt a hagyományt képviselve nyerté meg az októberi választásokat a liberálisok, miközben fő ellenfeleik, a Progresszív Konzervatívok a korábbi, klasszikus liberalizmus hagyományát tűzték zászlajukra – liberális tradíciók összecsapásáról van szó tehát. Ezt jól illusztrálja, hogy az első miniszterelnökjelölti tévévitában az egyik legforróbb téma a tartományi önrendelkezés volt – a konzervatív jelölt, Andrew Scheer a klasszikus liberális hagyományhoz ragaszkodva a tartományok önrendelkezése, a szövetségi kormány hatáskörének csökkentése mellett érvelt, míg Trudeau szerint azokat a tartományi intézkedéseket, amelyek sértik a szociálliberális alapelveket, Ottawának kutya kötelessége megakadályozni.

A két liberális hagyománynak emellett több új, a közelmúltban előretört ideológia is kihívója. A globális Nyugaton a fiatalok között egyre inkább népszerű progresszivizmus (ezt az Új Demokrata Párt képviseli) és a zöld gondolat is egyre inkább tényező a kanadai politikában, csakúgy, mint a Donald Trumpéhoz hasonló protekcionista populizmus (ezt a Kanadai Néppárt képviseli, valamint kisebb mértékben a szeparatista Quebeci Blokk). Ezek a nézetek azonban egyelőre egyértelműen hátrányban vannak a két liberális hagyománnyal szemben, amit a választási eredmények is mutatnak.

Kanadában tehát a liberalizmus és a hagyomány összetartozó fogalmak. Magyarországon (köszönhetően az I. világháborút követő történelmünknek) ez nem így van, de fontos látnunk, hogy nem zárják ki egymást, sőt, számos nyugati országban a kettő együtt jelenti az igazi sikerreceptet a politikában.

Rajnai Gergely

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr7615324480

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Efrajim Canuck 2019.11.27. 15:36:36

Én még nem találkoztam élő kanadaival, akinek Trudeau megfelelt volna. Még liberálisokat sem. Igen, valóban újraválasztották, de hogy ki, azt még a canuckok sem értik. Pont úgy, ahogy mi sem értjük, Gyurcsány mit keresett a miniszterelnöki székben.

Szalay Miklós 2019.11.27. 16:21:35

Egy jó kis összefoglaló a politikai és gazdasági bal- és jobboldal mibenlétéről:

egyvilag.hu/temakep/073.shtml

(Merthogy ugye ezek az oldalak azt jelentik, hogy az egyik jobban, a másik kevésbé liberális, az egyik pártolja, a másik ellenzi, hogy az állam beleszóljon az egyén életébe, a gazdaság működésébe.)

math0 · http://ateistaklub.blog.hu 2019.11.27. 18:45:54

a postnak nem sok magyar relevanciája van. a "Liberalizmus" minden országban a hülyék szitokszója. ők nem bírják feldolgozni, kezelni a szabadságot.

math0 · http://ateistaklub.blog.hu 2019.11.27. 18:46:44

@MAXVAL bircaman közíró: itt van például birca. ő azért szidja a liberalizmust, mert egy elmebeteg autista.
süti beállítások módosítása