Méltányosság

Agytröszt a társadalmi kohézióért

A régi Nyugat öröksége? Kohézió és előítélet

2019. április 09. 08:10 - Méltányosság Központ

Hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy a Nyugat értékrendje örök és változatlan. Ám nem így van! A nyugati államok is képesek voltak tanulni a múltból. Beleértve az Egyesült Államokat. A múltból tanulás erősítette a kohézió.

thought-2123970_640.jpg

Úgy kezdődik, mint a tipikus western! 1945-ben félkarú ember – mint megtudjuk később, volt katonatiszt – száll le a vonatról egy porlepte nyugati kisvárosban, és a helyiektől egy bizonyos Komoko nevű farmer után érdeklődik. A városiak rossz néven veszik az idegen érdeklődését. Elsőre azt gondolhatjuk, hogy a helyiek védelmezni akarják a japán származású farmert. Ám lassan kiderül, hogy éppen fordítva van: az idegen azért tette meg az utat, hogy egy kitüntetést adjon át Komokónak az olasz fronton harcoló fia bátorságáért, a helyiek viszont meggyilkolták a japán származású farmert, és ezért igyekeznek eltántorítani az idegent a kutakodástól. A film leleplezi az amerikai Nyugat-mítoszt azzal a mondattal, amelyet az egyik városi mond: „Gyanakvóak vagyunk az idegenekkel, ez a régi Nyugat öröksége.” Ez a John Struges által rendezett 1954-es Egy rossz nap Black Rocknál című film kulcsmondata, amely szembesíti az amerikai demokrácia bölcsőjének tekintett Nyugatot a történelmével. Struges később enyhített az elítélő Vadnyugat-képen, hiszen nevéhez fűződik a sokak által legjobb westernfilmnek tartott A hét mesterlövész (1960).

Hollywood az 1950-es évektől kezdve ontotta a II. világháborús témájú filmeket. Az első háborús filmek érthetően leginkább a harctéri jelenetekre koncentráltak, építve a Harmadik Birodalommal, a „náci gonoszsággal” szembeszálló kemény állú, becsületes amerikai katona, „az egyszerű jenki” imázsát. Az 1950-es években kevés film idézte fel a háborús hátország mindennapjait, és egy kézen megszámolható, hány alkotás foglalkozott az Egyesült Államokban élő japánok sorsával. A téma fokozatosan hódította meg a filmvásznat. Tanulságos, hogy míg az 1950-es években csak 3 film foglalkozott a japán-amerikai kérdéssel, és ebből is csak egy ábrázolta kimondottan a japán-amerikai civilek deportálást, addig az 1970-es évektől a téma szinte utat tört magának. Ebben alighanem közrejátszott Amerika átalakulása, a polgárjogi mozgalmak hatása, valamint a távolodás a világháborútól. 1993-tól 2014-ig készült el a japán-amerikai deportálás témájú filmek többsége. Míg a német-amerikaiak és az olasz-amerikaiak is szabadon mozoghattak, sőt az amerikai náciknak sem esett bántódása, Pearl Harbor megtámadását követően a japánokat internálták.

screen_shot_2018-02-19_at_9_10_41_pm.png

Erre Roosevelt 9066-os elnöki rendelete adott lehetőséget, amelyben nem szerepel konkrét etnikai csoport megnevezése. A rendelet általánosságban adott felhatalmazást a hadügyminiszter részére emberek kitelepítésére a katonai célú körzetekből. 1988-ban Ronald Reagan bocsánatot kért a japán-amerikaiaktól. Érthető valahol, hogy az amerikai filmrendezők közvetlenül a háború után nem kívántak emlékezni a japánokkal való bánásmódra. Egyrészt ott voltak az elesett katonák és az ő családtagjaik, akiknek emlékét ápolni kellett. Másfelől, az amerikai nép javarésze – az I. világháborúval ellentétben – a II. világháborús szerepvállalást igazságos háborúként fogta fel. Ne felejtsük el, hogy az Egyesült Államok területét érte támadás, amire az I. világháborúban nem volt példa!

A nácizmus elleni küzdelem adta az amerikai háborús szerepvállalás megkérdőjelezhetetlen morális fedezetét. Ennek fényében a japán-amerikaiak internálása, a velük szembeni rasszista előítélet kínos tényt jelenthetett a társadalom önképe szempontjából.       

promomainweb.jpg

Külön téma, és csak részben tartozik ide a japán származású amerikai katonák története. Nekik nem kellett osztozniuk a deportáltak sorsában. Az 1951-es Go for Broke! című film a szegregált japán származású katonákból álló alakulat történetét eleveníti meg. A japánokkal szembeni előítélet itt is tetten érhető, nem csupán a civil életben (pl. „Buddha-fejű” gúnynévvel illetik őket). Az 1970-es évektől megsokasodnak a témával foglalkozó filmek. 1997-ben készült el A hó hull cédrusra, amely szintén a japán-amerikaiak szenvedéseinek állít emléket. 2014-ben készült el a legutolsó film e témában, az Under the Blood Red Sun, amely egy 13 éves fiú szemével láttatja Pearl Harbor megtámadását és a japánellenes előítéletek fokozódását

Az amerikai társadalom példaértékűen megtanulta feldolgozni a múltat. Ahogyan a háborútól távolodott a nemzet, egyre erősebb lett az igény a kohézióra. Fontos mérföldkő volt kulturálisan 1968, a vietnami háború elleni tömeges tiltakozás éve (amikor az amerikaiak a tévén keresztül szembesülhettek azzal, hogy a „mi fiaink” megint ázsiaiakat gyilkolnak) és politikailag 1988, Reagan bocsánatkérése. Ma már természetes, hogy az amerikai film restelli a japán-amerikai civilek deportálását. Nekünk, magyaroknak is lenne mivel szembenézni világháborús múltunkból!

Paár Ádám

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr4514749927

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2019.04.09. 16:59:19

A lator állam, az USA történelme az agresszióról, más országok megszállásáról, lerombolásáról, lebombázásáról, ártatlan emberek millióinak meggyilkolásáról szól. Azok az amerikai katonák, akiknek a holtestét zászlóval letakarva, katonai tiszteletadással szállítanak haza, nem háborús hősök, hanem szimpla háborús bűnösök, gyilkosok.

És ezt a bűnt nem lehet hollywoodi gagyi filmekkel meg nem történté tenni. Magyarország 2. világháborús szerepét ehhez mérni, ezzel egy platformra helyezni nemcsak nevetséges, de sértő is.

Ad Dio 2019.04.10. 08:29:15

Aham...

Majd ha szembenéznek azzal, hogy az atombombákat teljesen feleslegesen és megindokolhatatlan bosszúvágytól vezetve dobták le '45-ben, megölve több százezer jobbára civil japánt...

Majd ha kimondják, hogy a német városokat ért terror bombázások háborús bűnök voltak...

Majd ha az indiánok kipusztításáról nem szőnek szürreális meséket, alternatív valóságképpen...

Majd ha a "világ csendőreként" végrehajtott világlerablást is nevén nevezik...

Akkor majd esetleg felnézek rájuk...

Addig meg képes vagyok érdemeiket és bűneiket egymás mellett kezelni, előbbieket elismerve, utóbbikat megvetve értékelni őket.

Ad Dio 2019.04.10. 08:45:12

@Quercus erdész:

"Magyarország 2. világháborús szerepét ehhez mérni, ezzel egy platformra helyezni nemcsak nevetséges, de sértő is."

Annál is inkább, mert a zsidók deportálást és halomra ölését az átlag magyar simán elítéli és bűnnek tartja, ellenben Obama népszerűsége akkorát bukott a Hiroshima emlékmű meglátogatása (!) után, hogy a szóvivőinek versenyre kellett bizonygatni, hogy ebben semmiféle bocsánatkérés, vagy mellverdesés nem volt, hiszen...
Az a tudós, aki szerint az indiánokat nem a nátha ölte meg, bukott történész...

Broáf...

midnightcoder2 2019.04.10. 09:20:16

@Ad Dio: +1.

Amúgy az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Nyugat a régi Nyugat idején lett nagy. A mai modern nyugat (= elmúlt 50 év) csak rontott a helyzetén a világban.

szepipiktor 2019.04.10. 14:30:02

Abszurd állítás...
Tehát az a múlt feldolgozása, ha a mai aktivista eszmék alapján szemlélik a történelmüket?
Gondolom ennek résza a szobrok ledöntése és a régi regények tiltása is?
Az amerikaiak döntöen hazafiak, hogy a holluwoodi producerek, a két parton élő kozmopolita csoprtok mit szeretnének? Ez ugye már kitermelte trumpot.
Tudod ez olyan, mint a családunk esete.
Nagyapámat a keleti frontra vezényelték, ott esett hadifogságba, lehúzott 6 évet Szibériában, szétlőtték szökési kísérlete során a fél testét, többször úszta meg a kivégzést, majd amikor hazaengedték, rákosi is bevágta egy év táborba. Majd 1990-ig volt az egész család feketelistán.
Most akkor úgy dolgozzam fel a történelmét a családnak, a szenvedéseket, hogy nagyapám egy mocsok volt és a szent bolsevikok az istenek?
Egyébként miért az a természetes, hogy az amerikaiak az ottani kisebbséget emeljék felülre és a sajátjaikat taszítsák el? Az a normális,hogy a sajátjainkat szeretjük. Persze ez ellen megy a mai aktivistahalmaz.
Szóval lényegtelen, hogy az USA milyen volt, milyen ma és milyen lesz, abba innen beleugatni - miközben seperhetnénk a saját portánon is - egyszerűen ostobaság.

2019.04.11. 05:24:45

@midnightcoder2:

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a nyugat a gyarmatosításból tudja a jólétet biztosítani már egy pár száz éve. Most éppen Kelet-Európa gyarmatosítása folyik.

2019.04.11. 05:26:01

@a szürkebarát ötven árnyalata:

Bizony. És mint tudjuk, mindenki troll, aki nem a libbant mantrát nyomja.

a szürkebarát ötven árnyalata 2019.04.11. 09:24:26

@Quercus erdész: Nocsak, magad szolgáltatod a bizonyítékot trollságodra.