Méltányosság

Agytröszt a társadalmi kohézióért

Ben Hur: kohézió, vallás és demokrácia

2019. február 25. 11:52 - Méltányosság Központ

Amióta film létezik, azóta kedvelt téma a vallásosság. Különösen így van és volt ez az Egyesült Államokban, amely minden felmérés szerint a legvallásosabb ország. Ez azzal a tanulsággal jár, hogy a vallásosság mértéke nem áll ellentétben a demokrácia tiszteletével. Sőt, nem kevés szociológus felhívja a figyelmet arra, hogy a vallási közösséghez tartozás erősíti az adott társadalomban a kohéziót.

ben-hur.jpg

Nem csoda, hogy az amerikai filmek kezdettől bemutattak vallási és egyházias témákat. Természetesen az 1968-ig létező szigorú cenzúra kizárta az egyházi személyek bírálatát, rossz színben való feltüntetését. Ennek pl. áldozatul esett az 50-es években a Disney Stúdió A három testőr című darabja, ahol Richelieu-t egyszerű miniszterként mutatták be, elkenve a tényt, hogy egy főpapról van szó.

Az első igazán zsidó-keresztény témájú történet, amelyet megfilmesítettek, a Ben Hur volt. A Lew Wallace ügyvéd által írott regényt négyszer filmesítették meg. Érdekesség, hogy Wallace ateista volt, de később egy hittérítő hatására megtért. A regényt eredetileg a három királyokról kívánta írni, ám ahogy haladt előre a cselekmény, egyre inkább egy Júda Ben Hur nevű 1. századbeli zsidó férfi körül bonyolódtak az események.

A regényt nagyon korán, már 1907-ben megfilmesítették. Ezt még három adaptáció követte: 1925-ben, 1959-ben és 2016-ban. A Charlton Heston főszereplésével készült 1959-es verzió lett a leghíresebb, nem utolsósorban a grandiózus kocsiverseny-jelenetnek köszönhetően.

Számos párhuzam fedezhető fel Júda Ben Hur és Jézus élete között, természetesen nem egy az egyben, hanem megcsavarva. Jézus öt évet tanított, és Ben Hur ennyi ideig raboskodik a gályán. Ben Hur életében 33 éves korában fordulat áll be, akárcsak Jézuséban. Ben Hurnak is „fogadott apja” lesz, Quintus Arrius konzul személyében. A kocsiverseny győzteseként Ben Hur „koronát” kap Pontius Pilátustól, éppúgy, mint Jézus a megkínzásakor a római katonáktól. Pilátus gúnyosan azt mondja Ben Hur-nak: „Az emberek szemében isten vagy. Legalábbis ez idő szerint. Engedd meg, hogy imádjunk”. Ugyanúgy legyőzi a sátánt, mint Jézus (a film egy korábbi jelenetében „sátánnak” nevezi Messalát, az intrikus római tisztet, aki el akarja veszejteni).

ben_hur_heston_3.jpg

Több nyílt politikai utalás is van a Róma-filmekben, így a Ben Hur-ban. Júda többször is élesen kifakad Messalával folytatott vitája során a római világuralom ellen: „Róma fojtogatja népemet, országomat”, „Róma bukásakor olyan üdvrivalgás hangzik fel, amelyet még nem hallott a világ”. A Róma-filmek lehetőséget adtak a birodalmi szempontú politika bírálatára. Hollywoodban az 1950-es években a mccarthyzmus megkeserítette számos alkotó életét. Emiatt a filmrendezők szívesen nyúltak az ókori Róma témájához, hogy a birodalmi érdeket kritizálják. Ahogyan a westernt, úgy a Róma-filmeket is használták az alkotók arra, hogy politikai üzenetet juttassanak el a nézőknek. Ez mindenképpen kockázatmentesebb volt, mint a nyílt bírálat.

A birodalom sokféleképpen értelmezhető volt, így Ben Hur szavai is kontextustól függően interpretálhatók. Jelenthette Róma bírálata az amerikai belpolitika kritikáját, hiszen a McCarthy-féle „boszorkányüldözés” idején a művészek, írók, de akár egyszerű emberek egzisztenciája is veszélyben forgott a nyakló nélküli vádaskodások miatt. Róma lehetett a Szovjetunió, ezt az interpretációt aláhúzta az is, hogy egy ateista birodalomról volt szó, amely amerikai nézőpontból rabságban tartotta a világ egyhatodát, és amelyet sok amerikai nem egyszerűen kommunistának, hanem keresztényellenesnek tartott. A II. világháborúra és Ben Hur zsidóságára, valamint a zsidóellenesség filmbéli ábrázolására gondolva Róma jelenthette a náci Németországot. Végül pedig általánosságban minden gyarmatosító hatalom érthető volt Róma alatt.

A korban baloldali, jobboldali, zsidó, keresztény és afroamerikai egyaránt megtalálhatta a maga mondanivalóját, így a Ben Hur sokszálú szimbolikájával kifejezetten erősítette a kohéziót.

Paár Ádám

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr9014653269

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.02.25. 12:20:13

Sok volt benne a történelmi tévedés, lásd evező leláncolt rabszolgák a katonai hajón.

Éhesló 2019.02.25. 14:39:06

Hazug, manipulatív hollywoodi szemét.

eloi 2019.02.26. 10:31:22

@MAXVAL bircaman közíró: Kit érdekel? A BH nem ettől volt a XX. század legjobb filmje.

És nem vagyok benne biztos, hogy csata előtt nem láncolták őket oda, biztosítva, hogy ne "fussanak el" - a motor ne álljon le - vagy ne forduljanak a rómaiak ellen csata közben, és ne álljanak át az ellenséghez. A rómaiak kritikus helyzetbe kerültek volna, ha a saját rabszolgáik és az ellenség együtt támad rájuk. Nagyon is logikus lenne a leláncolás.

eloi 2019.02.26. 10:35:58

A Ben Hurt talán nem mindenki érti meg teljesen. Ahogy a cikk író is feltár néhány lehetséges mondanivalót, rejtett utalást, úgy másoknak is mást vagy többet mondanak egyes jelenetek. Függően a saját motivációktól, saját hittől, vallási hovatartozástól, tanultságtól, ismeretektől, állapottól, stb. Ahogy ez minden f

eloi 2019.02.26. 10:38:25

A Ben Hurt talán nem mindenki érti meg teljesen. Ahogy a cikk író is feltár néhány lehetséges mondanivalót, rejtett utalást, úgy másoknak is mást vagy többet mondanak egyes jelenetek. Függően a saját motivációktól, saját hittől, vallási hovatartozástól, tanultságtól, ismeretektől, állapottól, stb. Ahogy ez minden filmnél, könyvnél, cikknél... így van. Nem vagyunk egyformák.
Nekem nagy és örök élményt nyújt. Időnként újranézem, "újra érzem" a filmet. (A könyv is jó.)

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.02.26. 11:28:07

@eloi:

Rómában a katonáskodás kizárólag szabad polgárok feladata volt, legalábbis az I. sz. során még biztosan.

A szabad polgári státusz egyik fő jele éppen a katonai szolgálat volt.

Rabszolga fel se mehetett egy katonai hajóra, nemhogy evezhetett, harcolhatott volna. A korszellem a rabszolgát méltatlannak tekintette a katonai feladatokra. Szabad embert meg nem láncoltak oda a hajóhoz.

Szóval a rabszolgákkal harcoló római sereg kb. olyan, mintha a XXII. században készülne egy film a mai korról, s benne mondjuk mongol állampolgár lenne az Európai Bizottság elnöke.

Jakab.gipsz 2019.02.27. 09:27:33

@MAXVAL bircaman közíró:
Egy kis kiegészítés gyanánt a "rabszolga" fogalma alatt az ókorban mást értettek mint napjainkban.

A rabszolgáról köteles volt a gazdája gondoskodni, mint ahogyan a "buta paraszt" a barmairól, házi állatairól.