Méltányosság

Agytröszt a társadalmi kohézióért

Hallgat és tanul vs. beszél és kooperál

„A hallgató, pedig ahogy a nevében is benne van, hallgat és tanul”- mondta Devecz Miklós a  szegedi egyetem kancellárja egy interjúban. Ezzel gyakorlatilag summázta a kormányzati vélekedést arról, hogy mi a feladata és szerepe a diákságnak a hazai felszoktatás rendszerében. A passzivitás igénye azonban nem csak ebből, hanem a felsőoktatási törvény tervezett módosításaiból is kiderül. A kormányzat azonban ezzel hibát követ el, ugyanis az egyetemista új ideáltípusa nem ül és hallgat, hanem beszél és kooperál.

A mai magyar iskolarendszert úgy jellemzi a közbeszéd, hogy az „poroszos”, az az lexikális tudást kíván átadni a tanulóknak, egyéni, nem pedig csoportos teljesítményre sarkall és nem problémákat, hanem a rendszer által kreált mesterséges feladatokat kell megoldani a vizsgákon, a tanárok pedig inkább felügyelői a csoportnak, nem pedig moderátorai a beszélgetéseknek.

Korábban írtunk róla, hogy az ideális állampolgár képét újra kell definiálni ahhoz, hogy stabilan működő demokráciát hozhassunk létre. Ehhez pedig elengedhetetlen a nyugati típusú, demokráciára való nevelés tudatosabb bevezetése. A nyugati demokráciák nem utolsó sorban azért is sikeresek, mert állampolgáraik közéletileg aktívak, kooperatívak és kezdeményezők, ez pedig részben annak is köszönhető, hogy a felsőoktatásban is a „beszél és kooperál” elve valósul meg.

A hollandiai Nijemegenben található Radboud University tanítási módszertana is erre az elvre épül. Az egyetem az ország vezető oktatási intézménye, különböző szakjai sorra nyerik az országos díjakat. Ha megvizsgáljuk a politikai kommunikáció, illetve a marketing című kurzust, akkor egyértelművé válik, hogy a módszer nem a tanulás minőségét, csak milyenségét változtatja meg. A két kurzus során a lexikális tudás elsajátítása csak részben órai feladat, nagy hangsúlyt kap az órákon kívüli készülés. Előadásonként más és más konkrét esetek kerülnek feldolgozásra a lexikális ismeretanyag tükrében, és ez csak lexikális tudás és az adott eseményhez kapcsolódó esettanulmányok ismeretében elvégezhető. Az aktuálpolitika szerves része a tananyagnak, segítségével tesztelhető a megtanult elméletek helyessége. A tanultak megkérdőjelezése tehát nem hibája, vagy kisiklása a rendszernek, hanem szerves része, az óra elején ismertetett lexikális tananyag az óra végére akár meg is dőlhet (kétszer is volt példa rá a legutóbbi kurzus során).

education-548105_1280.jpgAz elvontabb, elméletibb megközelítés és a gyakorlatiasabb, esettanulmány feldolgozás fizikailag is elkülönül az órák során. Bár minden kurzus 90 perces, az oktatók 45+45 percre bontják az órákat 15 perces szünettel. Ennek az órastruktúrának két előnye is van, egyrészt az általános és középiskolában a 45 perces figyelemre kondicionált agyat nem kell újra „kalibrálni”, másrészt a diákok 45 perc után feltehetik a kérdéseiket az oktatónak.

Az egyéni feladatmegoldás leginkább a vizsga során kap szerepet, azonban a tesztben is az oktató olyan a gyakorlati problémákat fogalmaz meg, amik csak a szükséges lexikális tudásanyag ismeretében megoldhatóak, viszont kellőképpen nyitottak ahhoz, hogy többfajta megközelítésből is helyesen válaszolhassunk.

A csoportmunka az értékelésben a politikai kommunikáció, illetve a marketing esetében 25 illetve 30 százalékot tesz ki. A cél olyan 5-7 fős csapatok összeállítása, amelyik egy gyakorlati problémára keresnek megoldást: egy párt, vagy termék egy évet felölelő kommunikációs kampányának az összeállítása, majd prezentálása. De ez esetben is nagy hangsúly van a tanultak gyakorlati alkalmazásán, ugyanis az adott anyag annál jobb értékelésben részesül, minél erősebb az elméleti megalapozottsága és minél több tényadatra hivatkozik.

A hallgatók jelenlegi hazai ideáltípusa tehát meghaladható, ahogy a fenti példa is mutatja, ugyanakkor a Hollandiában sikerrel alkalmazott ,,beszél és kooperál” elvéből nem következik a lexikális anyag elhagyása, amire a magyarországi oktatási intézmények hagyományosan nagy hangsúlyt fektetnek. Ráadásul ez az elv nem utolsó sorban az állampolgári nevelés felsőoktatásban is alkalmazott módszere lehetne, folytatva ezzel is az általános és középiskolában megkezdett folyamatokat. Ugyanakkor megfelelő alapozás nélkül, csak a felsőoktatásban, nehezen bevezethető ez az elv, hiszen közben a vita és kooperáció kultúrája, ahogy a Méltányosság már bemutatta, nem alakult ki az alap és középfokú intézmények falain belül.

Szakács András

Hallgat és tanul vs. beszél és kooperál„A hallgató, pedig ahogy a nevében is benne van, hallgat és tanul”- mondta...

Posted by Méltányosság Politikaelemző Központ on Wednesday, April 29, 2015

 

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr397411586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Netuddki. 2015.05.02. 11:28:24

Ha az állampolgárok gondolkodnának és kérdeznének akkor már régen kiderült volna, hogy ostoba, csak a saját zsebük töméséhez értő, megélhetési politikusbűnözőket választottak meg az ország ügyeinek az intézésére. Ha ez tudatosult volna bennük, akkor már régen leváltották volna őket.
Amit persze a rendszer haszonélvezői nem szeretnének. De miért is szeretnék ha leváltanák őket, amikor átlagon felüli életszínvonal is jár ehhez az egészhez?

Namost akkor, ezek a tehetségtelen, korrupt, bratyizó megélhetési politikusbűnözők jelölik ki haveri vagy ki tudja milyen alapon a kancellárokat. Amiből egyenesen következik, hogy a kancellárok egyvalamire jók. A felsőoktatási intézmények hátráltatásában, versenyképességük rombolásában. Ugyanazt csinálják kicsiben mint az orbán rezsim országos szinten.
A nagy kérdés, ez kinek jó egy szűk haveri rétegen kívül? Ha nem jó akkor miért kell hagyni? Az orbán rezsim napjai meg vannak számlálva, aki meg lefeküdt nekik velük együtt menni fog a levesbe...

Visceroid 2015.05.02. 13:15:47

Miért van benne a kormányzó párt nevében a "Fiatal" szó, amikor:
1. Utálják a fiatalokat
2. Ők sem fiatalok már.

Persze a hallgatók nem fognak nagy ellenállást tanúsítani, mert elvégzik az egyetemet, utána pedig nagyon gyorsan elhúznak az országból, hogy legalább a felnőtt életüket ne keseríthesse meg ez a szemét banda.

steery 2015.05.02. 13:26:36

Én jártam mindkét fajta iskolába. Terror alapúba is, ahol hallgatni kell és tilos visszapofázni meg önállóskodni, meg együttműködő típusúba is, ahol gondolkodni kell és fölfedezni a dolgokat. Mindkettőnek megvannak az előnyei és hátrányai egyaránt.
A legfőbb ellenérv a kooperáló sulival szemben az, hogy hamar szétesik az osztály. A jobbak elhúznak, a többiek meg követni sem tudják őket, végül reménytelenül lemaradnak és kimaradnak az egészből. És kudvarcélményként élik meg ezt, majd otthagyják a francba az egészet. Ha ezt megpróbáljuk kompenzálni azzal, hogy leereszkedünk az ő szintjükre, annyira belassul és óvodává züllik az egész, hogy végül nem jutunk semmire. Az okosoknak lesz tőle kudarcélménye és végül otthagyják a francba az egészet. Ezen szigorú szegregációval lehetne változtatni, elitosztályokat és középosztályokat, meg kisegítősöket elkülönítve, de attól meg mindenki kiakad, mert manapság nem divat a szellemi megkülönböztetés.
Az eredmény: bármit csinálunk, valaki mindig húzza a száját és elégedetlen. Mert ami mindenkinek jó, az senkinek sem jó.

midnight coder 2015.05.02. 16:21:53

Aztán a polgár kikerül a való világban a munkahelyre, és azt látja hogy nem pofázni kell, hanem dolgozni.

Bambano 2015.05.02. 16:35:40

"a nyugati demokráciák azért sikeresek": miért, sikeresek? illetve ha sikeresek, a demokráciájuk miatt azok?

Bambano 2015.05.02. 16:38:07

@Visceroid: biztos, hogy a fi az a fiatal? mert ha az i-t az f-hez sorolod, akkor az illiberálisdemokrata szóval gond van :)