Méltányosság

Agytröszt a társadalmi kohézióért

A kapitalizmus bárányai

Az előző írás a kapitalizmus nyerteseinek ábrázolását vette górcső alá a film klasszikusait segítségül hívva. Ebből kiderülhetett, hogy a filmek egy másik, kritikusabb aspektusokból is bemutatják a rendszer alappilléreit, mindenekelőtt a kapitalizmus nyerteseit, akik az amerikai álmot testesítik meg. No de kiknek az elhullására is épül ez a rendszer? Kik azok, akik a versenyben nem képesek érvényesülni, akik kívül vagy alul maradnak? És hogyan jelennek meg ők a filmekben?

A kapitalizmus perifériájára jutott emberek egyenlők lehetnek azokkal, akik a többségi társdalomba nem tudtak integrálódni, mert sem gazdasági, sem kulturális javakkal nem rendelkeztek, de azokkal is, akik nem akartak integrálódni, mert elvi okokból nem voltak hajlandók megalkudni, a maguk kisebb-nagyobb kompromisszumát megkötni.

01_4.jpg

Charlie Chaplin egész munkásságával, a baloldali értékek menti kiállásával („kommunista szimpatizáns”-ként az FBI nem engedélyezte visszatérését az USA-ba, miután Londonba lovaggá ütötték) számos filmet szentelt a rendszer kritikájára. A szegénység egyik emlékezetes bemutatatása az 1936-os Modern idők (Modern Times) című filmben történik meg, amely Chaplin utolsó némafilmje is volt egyben. A főszereplő korának kisemberét testesíti meg, aki csupán sodródik az eseményekkel, a gépiesített munkával, a börtönbe való ki-be kerüléssel, magával az egész élettel. Fatális véletlenek miatt lesz ő csavargóból a gyári munkások tüntetésének vezetője, ennek folyományaként börtönlakó, majd újra szabad ember –tehát egy percig sem lehet biztosa sorsában, egy percre se veheti kezébe azt.

A kiszolgáltatott munkásosztályt fokozatosan felváltják a gépezetben és a gépezetből profitálni akaró karakterek, akik ugyanúgy egyik napról a másikra élnek, viszont a kitörés lehetőségét elhitették magukkal, elhitették velük. Ez az ügynöki élet. Arthur Miller Az ügynök halála (Death of a Salesman) című művével szintén reflektált korának kapitalizmusára, belőle Volker Schlöndorff forgatott sikeresfilmet 1985-ben Dustin Hoffman és John Malkovich főszereplésével.

glengarry-glen-ross.jpgAz ügynöki lét kiszolgáltatottságával és megoldhatatlan problémájával foglalkozik a Glengarry Glen Ross című film is, amelyben többek között AlPacino, Alec Baldvin, Jack Lemmon, Kevin Spacey szerepel. Ebben a „kamaratörténetben” több ügynök szemszögéből, több életpályamodell bemutatása révén kaphat a néző betekintést a házalás műfajába, amelynek ugyanúgy megvannak a maga nyertesi és vesztesei. Ez az 1992-es film az ügynöki élet mechanizmusát, küzdelmeit meséli el; a különböző ügynökök sikerein és kudarcain keresztül pedig láttatja velünk, hogy egy ilyen közösségnek is megvan a saját értékrendszere, s vannak írott és íratlan szabályai is.

A rendszer vesztesei, akik ha nem tudnak, vagy ha nem akarnak kompromisszumot kötni, kiszorulnak, illetve kilépnek a rendszerből, és radikalizálódhatnak. Joel Schumacher megrendezi az Összeomlást (Falling Down), amelyben a kisember egyszerűen haza akar jutni. Ez részben szó szerint értendő: a főhős autóját otthagyja a dugóban, és elindul hazafelé; részben pedig úgy, hogy haza indul az amerikai álomba, amely azonban már nem várja őt. Az útját különböző stációk jelzik, amelyek megmutatják, hogy mi az Egyesült Államok valósága, ha nem a reklámokon keresztül látja az ember.

03_4.jpg

SeanPenn is egy hasonló „kilépéssel” él A Richard Nixon merénylet (The Assassination of Richard Nixon) című filmben. Őtfixa ideája hajtja abba az elhatározásába, amelyre a film címe is utal: meg kell ölnie Nixont, mert benne látja mindannak a megtestesülését, ami a főszereplőt fokozatosan tönkreteszi. A filmben el is hangzik egy gondolat, hogy az akkori amerikai elnök volt az „aki eladta a háborút az amerikai népnek”. Ismervén a történelmi hátteret, nem kétséges, hogy a tragédia elkerülhetetlen. Hasonlóan elkerülhetetlen Sam Mendes filmjében, az Amerikai szépségben (American Beuty) is, de itt az üdvözölés jár jutalmul azért, hogy a film főhőse, Lester Burnhama változás útjára mer lépni.

A perifériára kerülés bemutatása mindig is izgatta az írókat és a rendezőket, akik kiszolgáltatottként már nemcsak a legszegényebbeket ábrázolják, hanem a középosztály tagjait is, akiknek az egzisztenciális szorongását egy rendszer szülte és sürgősen megoldandó problémaként mutatják be. És persze vonzotta az írókat és a rendezőket a „kivonulás” is, melyet sokféleképpen értelmeztek, például „sivatagba” vagy „oázisba” vonulásként, radikalizálódásként, új paradigma teremtéseként. Ha van valami közös üzenete ezeknek az alkotásoknak, akkor talán ez lenne: ha az elit nem tudja kidolgozni a megújulás lehetőségeit, akkor csakis az alulról vagy kívülről történőszerveződés változtathatja meg a nem megfelelően működő rendszert.

 

Szirmák Erik

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr617234715

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.