Méltányosság

Agytröszt a társadalmi kohézióért

A fekete Jeanne D’Arc

Sorozatunkban eddig döntően az európai és amerikai kultúrkörbe tartozó nők és férfiak magánéleti viharairól és közéleti botrányairól, szerelmeiről és harcairól, hőstetteiről és intrikáiról szóltunk. Ezúttal Fekete-Afrikába kirándulunk, és négy évszázadot ugrunk vissza az időben. Politika és erotika: mindent a hatalomért!

nzinga01.jpgFekete-Afrika történetében nem ismeretlen a harcos királynő figurája. E históriai alakok közé tartozik Jinga, aki a mai Angola területén született, és Ndongo királyság uralkodójának volt a lánya. Ndongo királyai szoros kereskedelmi kapcsolatot ápoltak a portugálokkal, akik ingó javak, főleg rabszolgák beszerzése miatt előszeretettel keresték fel a nyugat-afrikai partvidéket, majd pedig erődöt és várost is építettek, Luanda néven. Ndongo uralkodója, Jinga kész volt keresztvíz alá hajtani a fejét a durva külsejű, szőrös, fehér hajósok barátságáért, akik lehetetlen nyársakat viseltek az oldalukon, és valami megmagyarázhatatlan passzió folytán feketék ezreit hajóztatták át valami Brazília nevű helyre. A keresztapaságot a Luandában székelő portugál kormányzó vállalta. Jinga tehát Anna de Sousa néven a római Anyaszentegyház kebelébe tért, és követte őt két nővére, Mukumbu és Kifunji is, akik a keresztségben a dona Borbála és dona Grácia nevet kapták.

Ám a portugálok elkövették a hibát, hogy megpróbálták erőszakkal elmozdítani Jingát a trónról. A királynő híveivel a szárazföld belsejébe vonult, és onnan folytatott gerillaháborút a betolakodók és kollaboránsaik ellen. A csatákban ő maga is részt vett férfiruhában, mindig az első sorban küzdött, kardjával halálos csapásokat osztogatva. A hollandoknak, akik hadban álltak Portugáliával, kapóra jött a fekete szövetséges, és némi – igen szolid – segítséget küldtek a királynőnek: hatvan jól felszerelt holland katonát, afféle „katonai tanácsadókat”. Az európaiak fantasztikus dolgokat terjesztettek Jingáról. Mesélték, hogy háremet tartott fiatal férfiakból. A szeretők tarthattak saját feleséget, ám azzal a megkötéssel, hogy az e viszonyból született csecsemőket világra jöttük után meg kell gyilkolni. Szeretőit női ruhába öltöztette, kontrasztként a saját férfi öltözetével. 

nzinga03.jpg

Ám mielőtt hitelt adnák a híreknek, nem árt tudni, hogy az európaiak számára elképzelhetetlen volt, hogy egy nő ekkora hatalommal rendelkezzen, több száz fős hadsereget irányítson, mi több, első sorokban küzdjön. Mindez nem fért össze azzal a nőiséggel, ami Európában elfogadottnak számított. Bár voltak királynők Európába is, azok hatalma mindig korlátozott volt – a rendi gyűlés, az ország törvényei, az egyház szűkítették az uralkodónő befolyását, nem tehettek meg mindent. Jinga, aki egy kézben összpontosította a világi és vallási hatalmat, élet-halál ura volt. Valószínű, hogy az európaiak, a kétszeres előítéletek hatása alatt (amelyek a férfiasan viselkedő nőnek és a nem fehér embernek szóltak), alaposan túloztak, egy Jezabel és egy Szemirámisz keverékeként mutatva be Jingát.

A két és fél évtizedes háború változatos eredményekkel folyt. Jinga számos törzset és királyságot egyesített a portugálok ellen, ezért Angolában mindmáig nemzetalapító hősnek tekintik. Egy holland tisztje „ravasz és bölcs amazonnak” nevezte a királynőt, akit ugyan kárhoztatott, amiért keresztény létére „pogány” szokásoknak hódolt, és részt vett törzse szertartásaiban, de dicsérte nagylelkűségét: „oly nagylelkű és vitéz, hogy portugált, ha megadta magát, soha ujjal nem illetett, és katonáival, rabszolgáival egyként bánt.”

nzinga02.jpgJinga seregének segítségével a hollandok bevették Luandát, ám hamarosan fordult a kocka: a portugál hadvezér, Salvador Correia de Sá visszafoglalta a várost, és ezzel a háború is újra fellángolt. Végül Jinga-Anna de Sousa letette a fegyvert, és békés öregségben halt meg. Halála után közszemlére tették a testét, kezébe íjat és nyilat helyeztek, utalva hadvezéri dicsőségére (Angolában szobra is így ábrázolja). Hazájában ma is Jeanne D’Arc-nak kijáró tisztelet övezi a személyét.

Paár Ádám

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr826810087

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HgGina 2014.10.22. 23:48:42

"Ám mielőtt hitelt adnák a híreknek,..."
"Bár voltak királynők Európába is,..."

Azért ez elég gáz színvonal.

MeGmOnDtaM 2014.10.23. 09:12:36

@HgGina: Fuss neki még egyszer! :)
"... nem árt tudni, hogy az európaiak számára elképzelhetetlen volt, hogy egy nő ekkora hatalommal rendelkezzen, több száz fős hadsereget irányítson, mi több, első sorokban küzdjön. Mindez nem fért össze azzal a nőiséggel, ami Európában elfogadottnak számított. Bár voltak királynők Európába is, azok hatalma mindig korlátozott volt – a rendi gyűlés, az ország törvényei, az egyház szűkítették az uralkodónő befolyását, nem tehettek meg mindent."

Jeanne dArcon (aki amúgy nem volt uralkodó) kívül nem emlékszem én sem túl sok harcos európai amazonra, pláne nem nemes hölgyre, aki a csatatéren osztotta volna a parancsokat és rohamra vezette volna a seregeit. Stuart Mária, Nagy Katalin, I. Erzsébet - csak a legismertebbek jutnak most hirtelen eszembe - egyikük sem harcolt a csatatéren...

Bicepsz Elek 2014.11.06. 02:25:16

@MeGmOnDtaM:
Boedica kiralyno kb. 60 korul.
Altalaban az oskozossegi tarsadalmakban voltak noi vezetok, de a komolyabb szervezettseget igenylo tarsadalmakban mar nem voltak sikeresek, hacsak nem illeszkedtek be ugyesen(I. Erzsebet,Medici Katalin, Maria Terezia, Nagy Katalin, Victoria), jol felhasznalva a ferdi tamogatokat. Jeanne d'Arc sikeres volt az elejen, de aztan politikailag elszigetelodott, mert nem tudott beilleszkedni.