Méltányosság

Agytröszt a társadalmi kohézióért

Gondolatok a kampányfröcsögés elé

2013. október 27. 19:00 - Méltányosság Központ

Lakatos Júlia írása

Válasz Török Gábor Apokalipszis holnap c. blogbejegyzésére

Kedves Gábor! 

Legutóbbi blogbejegyzésedben mintha temetted volna a reményt, hogy valaha változás állhat be a hazai politikai közösség állapotában. A Méltányosság Politikaelemző Központ egyetért veled a tekintetben, hogy Magyarországnak súlyos lemaradást kell behozni a politikai tanulás terén, mégis engedd meg, hogy néhány megjegyzést fűzzek írásodhoz.

Először is, nem kell azért bánatunkban rögtön felvágni az ereinket a golyóstollainkkal! Hogy idehaza nincs politikai tanulás? Ez nem is kevésszer nekünk is így tűnik. Nem erre vagyunk szocializálva. Nálunk az ismétlés a tudás anyja, újra meg újra visszatér a történelem és ugyanazon politikai logikához térünk vissza, mint akár száz éve. Elműködgetünk szépen szokott sémáink alapján, épp csak nem tudunk előrelépni. S habár egyetértek veled, hogy azért a politika az úr, mégsem hiszem, hogy ne lehetne másként. Persze nem egyik napról a másikra, nem azáltal, hogy elmegyünk szavazni, és négyévente íziben leváltjuk egyik vagy másik kormányt. Ha viszont nem oldja meg Magyarország problémáit az éppen aktuálisan utált kormánypárt leváltása (s ilyen tekintetben találó volt Orbán Viktor megjegyzése október 23-án, hogy szeretné látni azt a kormányt, amivel a magyarok elégedettek), akkor mi az, ami segíthet?

explosion-123690_640.jpg

A mostani blogbejegyzésedben megjelenített, és a Méltányosság által is képviselt elemzői magatartás egyike azon megközelítéseknek (merthogy bizony számtalan legitim elemzői felfogás létezik), amelyik felhívhatja a figyelmet azokra a betokosodott állapotokra, amelyek miatt Magyarország lassan valóban két egymással szemben álló, egymásnak feszülő politikai tábor rabságában leledzik. Talán az első lépés a változáshoz, a „megértő” politológia meghonosítása. Ez nem azt jelenti, hogy a „pártos” elemzési mód ne volna legitim, egyszerűen más célt szolgál, mint ez értelmező politológia. Tapasztalatom szerint azonban idehaza túl könnyen összeverik a megértést az egyetértéssel. Így aztán bármilyen kritikai észrevétel könnyen átsodorhatja az elemzőt egyik vagy másik párt skatulyájába. A pártosság látszatát kerülni kívánó politológus pedig beszorulhat a semmit mondás vagy a balra is jobbra is ütés logikájába. Holott az értelmező politológia művelői hozzáadott értéket nyújthatnak ahhoz képest, ami a politikus szájából elhangzik. Ha pusztán értékítéletet mondunk ezekről, nem segítjük hozzá a politika iránt érdeklődőt a jobb megértéshez, saját és mindnyájunk tanulási folyamatához, ahhoz, hogy a választók „túljárjanak” a kegyüket kereső politikus eszén.

Idáig tehát lényegében együtt bólogatunk, s együtt csóváljuk fejünket, vitatkozzunk hát egy kicsit pontjaidról. Addig egyetértünk, hogy messze nincs diktatúra, habár manapság ilyet javasolni sokak szemében az apológia billogjával, és minimum fővesztéssel jár, hangsúlyozzuk hát még egyszer, mi nem a pártos, hanem az "értelmező" politológia képviselői vagyunk. Ahogyan azt már számtalanszor, többek között A magyar jobboldal természetrajza című elemzésünkben is megírtuk, mi arra vagyunk kíváncsiak miért olyan a Fidesz amilyen, és lehetne-e más? Hisszük, tehát, hogy van élet az önkényuralmi narratíván túl is. Ha ugyanis valóban önkényuralom volna, kérdés, miért hagytuk, hogy így legyen, és nem állt eleve instabil lábakon az a demokrácia, amit csak úgy egyik napról a másikra át lehetett alakítani "diktatúrává"? Második állításoddal azonban már nem értek egyet. Orbán Viktor valóban nem akarja kivezetni Magyarországot Európából, de hogy pusztán az öncélú hatalomvágy jellemezné, leegyszerűsítő értelmezés. Igenis az különbözteti meg jelen pillanatban az ellenzéktől, hogy nagyon erős víziót kínál támogatóinak, szemben a bal-liberális ellenzék egyetlen üzenetével, miszerint Orbánnak mennie kell. A Fidesz 2/3-a nem született volna meg elődei hibái nélkül, de népszerűsége nem volna fenntartható, ha nem helyezte volna el Magyarországot a nemzetközi térben. Ha nem adna valamilyen választ a körülöttünk zajló válságra, és nem vázolna fel egy stratégiát, hogy Magyarországot a pontból b-be vezesse. Lehet vitatni, hogy a nemzeti érdekek hangsúlyos képviselete helyes válasz-e a minket körülvevő válságra, azt azonban nem, hogy valamilyen módon ki akarja mozdítani az országot korábbi reformképtelenségéből.

Ha Orbán valamibe belebukik, akkor nem az ellenzék "stratégiája" fogja leváltani. Azok az intézkedések okozhatják vesztét, amelyek kilógnak az amúgy gondosan megtervezett gazdasági, politikai lépések közül, és a 2/3-os túlhatalommal óhatatlanul járó felturbózott klientúra-rendszer kiszolgálására hivatottak. Nagyon úgy tűnik, hogy a trafikügy, a stadionok, a felcsúti kisvasút sokkal jobban megmozgatja még akár az Orbán-pártiak fantáziáját is, semmint az ellenzéki diktatúra narratíva.

Végezetül, visszakanyarodva a politikai, társadalmi tanuláshoz. Azok az országok, amelyek képesek voltak saját hajuknál fogva kiemelni magukat a mocsárból, amelybe belesüppedtek, vagy beletolták őket, mind tudtak valamit. Nagyon erős önvizsgálatnak vetették alá magukat, majd körülnéztek a világban, és megpróbálták ellesni, mi az, amit mások tudnak, amivel kimozdulhatnak a holtpontjukról. Németország például kétszer is kénytelen volt végigélni ezt a folyamatot történelme során, és még számtalan példát tudnánk hozni erre.

Ahogyan Te is írod, a baloldalnak nagyon is sok "szellemi munkát" kellene elvégeznie hitelének visszaszerzéséhez. Vagy, ha nem, akkor valakinek el kell végezni helyettük, és ezt az állampolgároktól nem várhatjuk, akármennyire is hiszünk az alulról felfelé szerveződő demokráciákban. Idehaza ugyanis nincs az ilyen típusú hosszú távú társadalmi megrendeléseknek divatja. Maradna az elemző vagy az újságíró, ahogyan külföldön is, agytrösztök és az értelmiségiek termelik ki javarészt a stratégiai változások programját. Idehaza azonban ennek sincs különösebben kultúrája. Így aztán ne lepődjünk meg, ha tényleg minden marad a régi és továbbra is ugyanazzal a "hozott anyaggal" dolgozunk, mint eddig. A kampány kezdetekor miközben szintén jó szórakozást kívánok a választóknak a hosszú, ígéretekkel és félrebeszéléssel kikövezett úthoz, amelyen most közösen elindulunk, azonban a változás lehetőségének temetését, mint elemzői taktikát nem tudom támogatni. Ha mi nem mutatunk rá az alternatívákra, a politikus nem fogja szájunkba rágni. Ha mi nem lépünk ki komfort zónánkból a választók sem fognak másként viszonyulni a politikához.

Sokszor üdvözöl,
Lakatos Júlia
Méltányosság Politikaelemző Központ

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr105601697

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

toportyánzsóti 2013.10.27. 21:17:25

Török Gábor hülyét csinált magából,ahogy viktorbán is csak gyakorló elmebetegnek tünik ép elme számára.Münchausen és Pinokkió zavaros keveréke szegényke.Vidéki kócerájt kellene csődbe vinnie először nem pedig Mária országát...

belgabela 2013.10.28. 04:14:49

@toportyánzsóti: El kell, hogy keserítselek. Te tűnsz a leginkább elmebetegnek az összes hozzászóló közül, a blogszférában.

toportyánzsóti 2013.10.28. 07:29:39

@belgabela: Rendes tőled hogy szólsz.Kérsz belépési kódot a rajongói oldalamra?