Méltányosság

Agytröszt a társadalmi kohézióért

Így vedd le lábáról az ellenfelet!

2018. március 21. 10:00 - Méltányosság Központ

Víz(ió)választó-blogsorozat - XIV. rész - Paár Ádám

Nagy-Britanniában a királyi család élete állandó témát szolgáltat a filmesek számára. Talán nincs még egy monarchikus berendezkedésű ország Európában, ahol ennyi életrajzi film, kosztümös filmsorozat és filmdráma idézte volna meg a királyi családot, illetve annak illusztris tagjait.

film-102681_1920.jpg

Magyarországon egyetlen film sem készült el, amely a legfőbb közjogi méltóságról, a köztársasági elnökről szólna, ha eltekintünk Kovács András A vörös grófnő című filmjétől. Ennek a hiánynak nyilván oka a végrehajtó hatalom, illetve annak feje, a miniszterelnök állandó domináns szerepe a köztársasági elnökkel szemben. De talán oka az is, hogy a magyarok köztársasági államforma iránti történelmi elkötelezettsége, finoman szólva, nem hasonlítható az angolok viszonyulásához az alkotmányos monarchia iránt. És végül: Magyarországon a köztársasági elnökökről szóló filmeket mindenki úgy értelmezné, mint egy kampányelemet valamely politikai tábor mellett, hiszen a legtöbb elnöknek volt valamely párt- vagy eszmei elköteleződése. Az angol királynőről ilyet nem lehet feltételezni.

A Crown című sorozat emlékezetes jelenete, amikor az ifjú II. Erzsébet királynő foxtrottot táncol Kwame Nkrumah ghánai elnökkel, aki amúgy a pánafrikai mozgalom elkötelezett vezetője volt. Nkrumah ekkoriban azon törte a fejét, hogy kilépteti országát a Nemzetközösségből, és a Szovjetunió felé közeledik, amelyet – a földrajzi távolság okán – nem ismertek (még) imperialista hatalomként a fekete kontinensen. A királynő a hírre azonnal az afrikai országba repült. A helyi vezetők fagyosan fogadták, Nkrumah-hal az élen. Ám amikor II. Erzsébet felkérte táncra az elnököt, megtört a jég. A ghánaiak örömmel konstatálták, hogy a Nemzetközösség feje, a csinos királynő egy afrikaival ropja a foxtrottot.

Mit mutat ez? A britek voltak szinte az egyetlenek, akik emelt fővel távoztak a gyarmataikról, és nem égették fel sértettségükben a hidakat az új nemzetállami elitek és az anyaország között. Bár a filmbéli miniszterek arca tanúskodik arról, hogy az ilyen „táncdiplomácia” kívül volt a korabeli angol elit által tolerált körön. Hiszen a királynő egy fekete ember karján?! Ez még az 1960-as években szokatlan volt. De azért vessük össze ezt a mégoly formabontó brit uralkodói magatartást a többiekével! A franciák úgy távoztak, hogy kitépték a falból a telefonzsinórokat, mindent tönkretettek, hadd kezdjék az új államok az alapoktól az életet! Így kellett kompenzálni, hogy Algériából szinte egy szál fehérneműben rakták ki őket. Náluk csak a belgák és a portugálok testesítették meg jobban a parvenü gyarmatosítást, amely az erőben hisz. II. Erzsébet példája mutatja, hogy tapintattal és kedvességgel könnyebben megy!

Paár Ádám

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr6113751202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.