A tegnapi nap során sor került egy várva várt találkozóra, ahol Gyurcsány Ferenc meghívására az ellenzéki pártok összeültek megtárgyalni valamit. Azt ezen bejegyzés írásának pillanatában egész pontosan nem tudni, hogy mit, mert a felek egy része a választási sikerhez vezető utat, másik része pedig az esetleges sikert követő menetrendet szeretné kijelölni. Mindenesetre a hangsúly mindenképpen bizonyos technikai kérdéseken volt (ki hol és kinek a javára lép vissza, ki mit hajlandó ezért feladni), mélyenszántó politikai kérdésekről szó sincs.
Így volt ez március 15-én is, amikor az ellenzéki beszédek legnagyobb figyelmet kiváltó lényegi elemei alapvetően két dologról szóltak: először is, Orbán Viktor és rendszere borzalmas, másodszor, ezt az adott párt fogja megdönteni április 8-án. Ez még mind rendben is lenne, a probléma csak az, hogy nem állítanak egy koherens világképet a kormánnyal szemben; egy olyan világképet, ami mögé fel tudnának sorakozni a választók. Programja persze sok szervezetnek van, és előszeretettel listázzák ígéreteiket is, ezek a programpontok és ígéretek azonban nem állnak össze egy könnyen befogadható, összefüggő vízióvá. Ez nem is csoda, hiszen az ellenzéki pártok nyolc éve azzal vannak elfoglalva, hogy a kormányt ostorozza, ami természetesen egyik fő feladatuk, de mindeközben nem dolgoztak ki egy olyan alternatívát, ami választ adna a világ aktuális, égető problémáira. A kormány médiatúlsúlya ide vagy oda, az ellenzéki politikusok ezen kommunikációja komoly hatást gyakorolt potenciális választóikra, akiket így sikerült arra kondicionálni, hogy semmi más ne érdekelje őket, csak az, hogyan lehet elérni azt, hogy ne legyen többé Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke.
Nem is csoda, hogy a választók másról sem akarnak hallani, hogyan is jön létre az összefogás, hiszen mi értelme is volna bármilyen más kérdés alapján felosztani a magyar politikát, minthogy valaki Orbán Viktorral van-e, vagy sem. Azok a szereplők, akik megpróbálkoztak egy valós alternatív világkép felépítésével, ebben a környezetben nem jártak sikerrel. Így pl. az LMP-ről is egyre kevésbé lehet azt mondani, hogy markáns zöld politikát folytatna, hiszen megszólalásaik nagyobb része az orbáni rendszer korrupciójáról és hasonló témákról szól, nagyon keveset lehet tudni arról, miben is áll a saját világképük (programjuk természetesen van, de ez vajmi kevés egy koherens világkép kialakításához). Az, hogy sok szereplő van ezen az oldalon, tovább nehezíti a helyzetet, hiszen eltérő politikai meggyőződésű emberek nem lesznek képesek egy irányba húzó víziót felkínálni a választóknak, lévén egyetlen közös van bennük, amit szeretnek is hangsúlyozni: egyikük sem Orbán Viktor.
Ezzel szemben ott áll a kormány világos gondolatvilága, amit egyre letisztultabban képvisel. Kijelöli a fő problémákat (migráció, identitásvesztés, külföldi beavatkozás a nemzeti politikába), és ezt folyamatosan kommunikálja. Lehet azt mondani, hogy ez a világkép rémisztő és káros, de azt nehéz elvitatni, hogy világos és alapvetően koherens vízióról beszélünk. Viszonylag könnyű is a kormányoldal dolga, hiszen nincs szövetségkényszerben, így egyedül ki tud jelölni egy elképzelést, ami választ ad a világ aktuális problémáira, és amit hosszan tud felépíteni és képviselni, anélkül, hogy partnerekkel kellene erről egyeztetni.
Az ellenzék egyik nagy problémája, hogy nincs koherens alternatív víziója sem az országról, sem a világról. Ami még nagyobb gond, hogy választóikat arra kondicionálták, hogy az ilyen víziók feleslegesek, sőt, sokszor károsak is.
Ezzel szemben csak a „szakértelem” és a „tiszta kéz” számít, a felmerülő problémákat majd ezek segítéségével megoldják valahogy. Így mára elérték, hogy a közönséget ne is érdekeljék a társadalom legfontosabb kérdései, hanem csak azzal foglalkozzanak, hogy ki képes ellenállni Orbán Viktornak. Aki mással kíván foglalkozni, az már a választók és a média számára is érdektelenné, jelentéktelenné válik. Ez aggasztó a magyar politikai kultúra jövőjére nézve, legyen bármi a választások végeredménye, és ezen egy vasárnapi egyeztetés nem tud változtatni.
Rajnai Gergely