Washington különösen vonzza azokat az embereket, akik valamilyen módon szeretnének „nyomot hagyni a világban”. Sokan jönnek ide tüntetni, vagy csak azért, hogy elmondják a véleményüket valakinek. Bárkinek. Turistának vagy járókelőnek, szinte mindegy. Washington Poszt: Lakatos Júlia blogsorozata egyenesen az USA fővárosából!

Ahogyan az alattvalók korábban a királyok elé járultak vélt vagy valós sérelmeik rendezése érdekében, úgy vált Martin Luther Kinggel a Washingtonba zarándoklás a politikai tiltakozás szimbólumává. Persze nem fogadhat mindenkit Obama elnök, van, aki kénytelen a Fehér Ház előtt álldogálni a táblájával. Igaz, mostanában volt, aki ezt mellre szívva úgy gondolta, inkább átugrik a kerítésen. Azóta dupla kerítéssel védik az intézményt…

Viccen kívül, DC-ben mindenki a szívedért és a lelkedért versenyez. A lobbistától kezdve az aktivistán át, az éttermek és a boltok is. Folyamatosan érvelnek, győzködnek, kérlelnek, felszólítanak erre, arra, amarra. Támogasd ezt, adj pénzt arra, tudasd a kongresszusi képviselőddel, hogyan szavazzon egy adott kérdésben. Egy este hazafelé a taxiban, az anyósülés támlájának hátára szerelt kijelzőn volt szerencsém végignézni a Farmerek az Ésszerű Bevándorlásért csoport kampányüzenetét, amelyben azt ecsetelték, hogy bevándorlók nélkül a földön rohad a termény, ezért gyakoroljunk nyomást helyi képviselőnkre, hogy szavazzák meg a vonatkozó reformcsomagot. Otthon elképzelhetetlen lenne, hogy a bulinegyedből hazafelé tartó utasok ilyesmit nézegessenek, de itt valahogy az ilyesmi része a couleur locale-nak.

Vannak persze kevésbé politikus üzenetek is. A gyorséttermi lánc, amelyik a plakátjai sarkán diszkréten arra kér, hogy cselekedj valami jót aznap, vagy egy másik, amelyik a szalvétáin felhívja a figyelmet arra, hogy amit aznap nem tudnak eladni, szétosztják a nehezebb sorsúak között, mert ez a helyes dolog. Alatta, eggyel kisebb betűtípussal azt közlik, hogy a szalvéta 100% újrahasznosítható, és ha az alkalmazottak túlságosan lelkesek voltak, és netán a szükségesnél több szalvétát adtak volna, nézzünk rájuk ferde szemmel. Ne pazaroljunk, tanácsolják, s akkor sosem fogunk hiányban szenvedni! Ezek után nem kérdés, hogy ha ötlyukú szemetesláda van részletes leírással az újrahasznosításról, akkor szelektíven fogod kidobni a növényi alapanyagból készült komposztálható műanyag flakonodat.

Talán infantilisnak tűnhet, hogy lépten-nyomon nevelnek. Azt gondolnánk, hogy a nagy betűs élet nem valami múzeum, ahol, mint a gyerekeket, folyamatosan informatív táblákkal bombáznak. Pedig valójában az, és szükség is van rá. Olykor tényleg alapvető evidenciákra hívják fel a figyelmet, máskor viszont nem. Arról informálnak például, hogy egy termék teljes mértékben amerikai munkaerő alkalmazásával készült, nem éhbérért külföldön, az úgynevezett sweatshopokban. Vagy olyan társadalmi kérdésekre hívják föl a figyelmet, mint a környezetünk védelme, a társadalmi egyenlőtlenségek, élelmiszerbiztonság, méltányos kereskedelem, az amerikai veteránok és családjaik támogatása, az LMBTQ közösség támogatása, és még hosszan sorolhatnánk.

Nem kérdés, hogy ezekkel a szlogenekkel és akciókkal a washingtoni, az átlagnál jóval tudatosabb közönséget kívánják megfogni, de az sem kétséges, hogy az ilyen üzenetek ahhoz is hozzájárulnak, hogy azok az értékek, amelyeket ezek a cégek társadalmi felelősségvállalásuk keretében vagy profitmaximalizálásuk érdekében (ki hogyan látja) promótálnak, a jövőben evidenciává váljanak. Gondoljunk csak arra, hány cég tette magáévá a melegházasság kérdését? Nem csak azért, mert egy új kiaknázatlan piaci szegmenset fedeztek fel ebben a rétegben, hanem mert alapítóik, alkalmazottaik és családtagjaik adott esetben részesei ennek a közösségnek. Alapjáraton tagjai egy közösségnek, és nem mehettek el szó nélkül az ilyen és hasonló kérdések mellett. Már csak azért sem, mert habár a melegházasság például rendkívül megosztó kérdés, Amerikában a piac kíméletlenül bünteti a homofóbiát és általában a diszkrimináció minden formáját. Százszorosan visszaüt, ha valaki ezt nem veszi figyelembe, és ezerszeresen megtérül, ha nyitottnak bizonyul. Számtalan komoly cég állt ki a meleg jogokért, a Szilikon völgyi IT cégektől a legnagyobb ruházati boltokon át, és lám, megtérült. Hosszútávon megváltoztatták Amerika szövetét. S a többi üzenet éppígy célba ér. Akkor is, ha történetesen egy szalvéta hátára nyomtatták.

Lakatos Júlia