Kossuth Lajos nevét korán megtanulja minden kisdiák, ám érdekes, hogy az iskolai és egyéb ünnepségeken soha nem esik szó Kossuth feleségéről, Meszlényi Teréziáról. Pedig Kossuthot kevesen támogatták oly lelkiismeretesen, mint ez a dunántúli katolikus nemesi családból származó kisasszony, aki együtt ette férjével az emigráció keserű kenyerét, hű társa volt az anyagi nélkülözésekben. Politika és erotika sorozatunk különkiadása!
A huszonéves Kossuth Lajosról kevesen gondolták volna, hogy megállapodik egy asszony mellett. A vagyontalan evangélikus kisnemesi családból származó joghallgató, majd ügyvéd jelen volt mindenütt, ahol koppant a kártyalap, csusszant a tokaji, és susogott a szoknya – szívesen látott vendég volt Zemplén megye magyar és – részben elmagyarosodott – szlovák, nagyrészt lengyel felmenőkkel, rokonsággal rendelkező kisnemesi családjainak kúriáiban. Ne szépítsünk, az ifjú Kossuth Zemplén megye bikája volt, Széchenyi István először ilyen összefüggésben találkozott a nevével. Ha pszichologizálnánk, akkor arra a megállapításra juthatnánk, hogy a gróf, aki szintén a kártyaasztaltól és a bordélyháztól jutott el a nemzet felemelésének programjáig, önmagát vélte felfedezni a Zemplén megyei kisnemesben (a huszártiszt Széchenyi híres volt arról, hogy sem hercegnő, sem szobalány nincs tőle biztonságban), és ez már megalapozott a személyi ellenszenvnek. Ugyanis Széchenyi szabadulni akart korábbi léha, felelőtlen életmódjától. Nem beszélve arról, hogy Zemplén egyike volt az ország legkurucosabb megyéinek, ahol élénk volt a Rákóczi-folklór a kisnemesi kúriákban és a ruszin parasztok kunyhóiban is. Ez mind szerepet játszott abban, hogy a dunántúli katolikus gróf, aki mindig ügyelt a Bécshez kötődő jó viszony fenntartására, eleve ellenszenvvel viseltetett ezzel a felső-magyarországi szoknyavadász krakélerrel szemben.
Nem csak Széchenyivel terhelődött meg Kossuth viszonya a fiatalkori léhaság miatt. A fiatal zempléni kisnemes csapta a szelet Szapáry Etelka grófnőnek (ld. balra), aki a későbbi miniszterelnök, Andrássy Gyula gróf édesanyja volt. Andrássyt sokan emiatt Kossuth természetes fiának tartották. Ez a szóbeszéd mindig bántotta Andrássy Gyulát – Magyarország legszebb férfiját –, és nagyon meggyűlölte miatta Kossuthot. Széchenyi először éppen Szapáry Etelka férje, Andrássy Károly leveléből ismerte meg Kossuth nevét. Valószínűleg a nemzeti elégtétel is kedvezett a szóbeszéd terjedésének. Ugyanis ha Andrássy Kossuth fia, akkor Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné Kossuth fia iránt táplált gyengéd érzelmeket – és, ugye, akkor Ferenc József neje egy Kossuth-ivadék szerelme volt! Ez a mendemonda nemes bosszú 1849-ért!
Kossuth már az Országgyűlési Tudósítások szerzője volt, amikor találkozott Meszlényi Teréziával (jobbra). Ekkor az ifjú és édesanyja Pesten laktak. Hogy fizetni tudják a kiadásokat, Kossuth Lajosné szobát adott ki fiatal nemes kisasszonyoknak. Bérlőjük, a huszonhat esztendős Meszlényi Terézia abban a korban vénkisasszonynak számított. Teréziát elkezdte érdekelni a szomszédban lakó szőke fiatalember, aki minden éjszakát ingujjra vetkőzve végigkörmölt. A harmincnégy éves Kossuth sem maradt közömbös iránta. Noha vallásilag egy világ választotta el őket, hiszen Terézia katolikus, Kossuthék pedig evangélikusok voltak, de mindketten felvilágosultan álltak ehhez a kérdéshez. 1837-ben a fiatal publicistát letartóztatták, és négy év keserű várakozás következett. 1841-ben a két fiatal összeházasodott, kiváltva amúgy a Kossuth-család rosszallását. Ennek nem vallási vagy társadalmi okai voltak – özvegy Kossuthné és lánya, Zsuzsanna egyszerűen ellenszenvvel viseltettek Terézia iránt.
Jöttek az országgyűlési harcok, majd a forradalom. Kossuth politikusi pályája 1848 őszén a csúcson volt, mint az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) elnöke. Kossuth politikai ellenfelei előszeretettel vádolták a OHB elnökét, majd 1849 áprilisától a kormányzó-elnököt, hogy a „szoknya-kamarilla” (felesége, anyja és húga) befolyása alatt áll. Még azzal is megvádolták Kossuthot, hogy felpróbálta a Szent Koronát, sőt állítólag Meszlényi Terézia adta kezébe a koronázási ékszereket. Valójában nincs bizonyíték arra, hogy Kossuthné hatalomvágyó asszony lett volna, és befolyásolni akarta volna Lajost. Az viszont igaz, hogy féltette az orgyilkosoktól. Megkóstolta a férjének felkínált ételt és italt, hogy nem mérgezett-e.
Az emigráció idején a család tagjai elszakadtak egymástól. Kossuthné és Zsuzsanna, aki a szabadságharc idején főápolónő volt, orosz, majd osztrák fogságba estek. Kossuth, miután leborotválta jellegzetes szakállát, Vidinbe került, a törökök által kialakított gyűjtőtáborba, majd innen a menekülteket a bulgáriai Sumlába szállították. Magyar és lengyel emigránsokkal volt együtt, számuk napról napra gyarapodott. A tétlenségre kárhoztatott Kossuth számára egy magyar születésű lengyel grófné, Hogl Emília társasága aranyozta be a szürke sumlai napokat. Emília asszony a lengyel emigráns Dembinszky Tivadarnak, a magyar szabadságharc egyik fővezérének, Dembinszky Henrik unokaöccsének volt a felesége. Terézia hosszú bujkálás után egyesült férjével, de előtte még a maga keresetlen módján véget vetett a románcnak, és a grófnét határozottan kizavarta férje sátrából. Bár Kossuth tisztjei és politikustársai nem kedvelték Teréziát, most megelégedéssel látták, hogy ráncba szedi az urát.
A hosszú emigrációs évek alatt Terézia hű társa maradt Kossuthnak, több volt mint feleség, bizalmasa, tanácsadója volt. Felesége halálától kezdve minden levelét gyászkeretes papírlapra írta. 1865-ben hunyt el, és az „Öreg” – ahogyan nevezték – soha többé nem nősült újra. Egy kései szerelméről, Zelk (Zeyk) Saroltáról (lásd balra) van tudomásunk, aki megismerkedésük idején, 1884-ben 19 éves (!) volt, tehát hat évtizeddel fiatalabb, mint a turini remete, ám ez a viszony megmaradt, meg kellett, hogy maradjon a csendes rajongás szintjén, nem is annyira az életkori, hanem a földrajzi távolság miatt. 1884 és 1891 között harminc levelet írt a turini remete Saroltának. Ezek 1918-ban kerültek először a nagyközönség elé.
Paár Ádám
