Méltányosság

Agytröszt a társadalmi kohézióért

A kapitalizmus farkasai

A kapitalizmus bemutatása a politika, a filmvilág és a gazdasági világválság tükrében csakis a rendszer nyerteseinek, illetve veszteseinek nézőpontjából lehetséges. Vajon mivé alakulhatott a vágyott kapitalizmus ábrázolása a XX. századtól napjainkig?

citizen-kane--007.jpg

Orson Welles 1941-es Aranypolgár (Citizen Kane) című filmje az elsők között volt, amely a kapitalizmus természetét ábrázolta. A film címszereplőjét, Charles Foster Kane-t egy létező személyről Randolh Hearstről mintázták. Hearst az 20. század első felének egyik meghatározó amerikai sajtómágnása volt, aki a képviselőházi székig is eljutott. Welles klasszikusa a század eleji nagytőkés életformát mutatta be, azt, hogy a karrierút és a magánélet mennyire lehetett koherens, illetve milyen hatással bírt mindez a személyiségre.

Hasonló a témája a F. Scott Fitzgerald regényének, A nagy Gatsbynek (The Great Gatsby) is, melynek egyik legismertebb filmadaptációja az 1974-es (BAFTA-, Golden- és Oscar-díjas) mozi, Robert Redford és Mia Farrow főszereplésével; a legújabb 2013-asban Leonardo DiCaprio és Carey Mulligen játssza a főszerepet. A film (miként a regény is) a szegény származású, pénztelen és az amerikai álom rabjává váló Jay Gatsby élettörténetét, nagytőkéssé válását és bukását beszéli el. A történet az Egyesült Államok gazdasági prosperálása idején játszódik, amikor a mai napig domináns transznacionális cégek, sajtóbirodalmak jöttek létre, tulajdonosaik pedig állandó szereplői voltak a címlapoknak is. Így váltak közérdeklődést kiváltó közszereplőkké, akiknek hihetetlen gazdagságuk, városok (például az 1930-as évekre fölépült New York) arcképét befolyásoló beruházásaik a róluk szóló mítoszok kialakulását alapozták meg.

robvsleo.jpeg

A filmművészet is alaposan kivette a részét e mítoszok gyártásában, de nemcsak építette, hanem le is rombolta azokat. Oliver Stone 1987-ben forgatott Tőzsdecápák (Wall Street) című filmje, illetve annak folytatása a Tőzsdecápák – A pénz nem alszik (Wall Street: Money Never Sleeps) az egyik legkritikusabb film ebben a témában. A Brókerarcok (Boiler Room) című film is a „yuppie világról”, vagyis azokról a karakterekről szól, akik e film szerint is mozgatói, de egyben elsődleges elszenvedői is a kapitalista világnak.

A „young urban professional” generáció, azaz a yuppie elnevezés foglalja össze a feltörekvő, városi, menedzseri csoportot, azokat, akik a fogyasztói társadalom felső kategóriájába tartoznak, viszont munkamoráljuk által szakmájuk megszállottjaivá válnak, így a kitermelt haszon élvezetére már nem is jut idejük. A rendszer kiváltságosokká, de egyszersmind kizsákmányoltakká is teszi őket, hiszen egy életformának, egy hierarchikus társdalomban betöltött szerepnek kell mindenkor megfelelniük.

american-psycho_131007115304.jpg

Bret Easton Ellis regénye alapján készült Amerikai psycho (American Psycho) a ’80-as évek végén játszódik, a történet főszereplője Patrick Bateman, aki bipoláris személyiséggel rendelkezik: a nyilvánosság előtt a yuppie életformának megfelelően él, máskor/máshol pedig az erőszaknak adja át magát. Ezt a kettősséget, vagy inkább harmóniát – üzeni a mű – ez az életforma produkálja, hiszen egy olyan világban kell helytállni, amelyben az ember státuszát a birtokolt javak határozzák meg, és amely gátlástalanságot és erkölcstelenséget követel.

Az egykori Wall Street-i tőzsdeügynök és későbbi cégtulajdonos milliomos életét mutatja be Martin Scorsese 2013-as filmje, A Wall Street farkasa (The Wolf of Wall Street). A film alapjául szolgáló könyv 2007-ben jelent meg, de az igazi áttörést a 2009-ben kiadott folytatása, az Így kapták el a Wall Street farkasát (Catching the Wolf of Wall Street) után érte el a hírhedt bróker története. Jordan Belfort a ’80-as évek menedzserének karakterét testesíti meg, aki a válság után saját céget alapított, aztán milliomossá vált a ’90-es években. A film a mesés meggazdagodás másik oldalával, a több száz elszegényedett ember sorsával (azokéval, akik a mesterségesen felárazott részvények után tönkrementek) nem foglalkozik, hanem a főszereplő életútján keresztül kritizálja a fennálló rendszert.

article-0-0692644700000514-684_634x423.jpg

A film a kapitalizmus virágzásának ábrázolásától mára a hatalmukkal visszaélők leleplezéséig jutott el. Az idealizáltságtól a mítosz lerombolásáig. Ugyanakkor az amerikai álom valóra váltásához szükséges hitet és reményt is életben tartja. E kettősség a filmművészet mellett a politikai élet szerves részét is képezi: egyszerre ígéri a kapitalizmus megregulázását és az amerikai álom reális lehetőségének biztosítását.

Az egykori Wall Street-i tőzsdeügynök és későbbi milliomos cégtulajdonos életét mutatja be Martin Scorsese 2013-as filmje A Wall street farkasa (The Wolf of Wall Street). A film történetét szolgáló könyv 2007-ben jelent meg, de az igazi áttörést a 2009-ben kiadott folytatása az Így kapták el a Wall Street farkasát (Catchingthe Wolf of Wall Street) után érte el a hírhedt bróker története. Jordan Belfort a ’80-as évek menedzseri karaktere, aki a válság után saját céget alapított és vált milliomossá a ’90-es években. A film viszont a mesés meggazdagodás másik oldalával, a több száz elszegényedett ember sorsával nem foglalkozik – akik a mesterségesen felárazott részvények után tönkre mentek –, hanem a főszereplő életútján keresztül kritizálja a fennálló rendszert.

A legfrissebb Edelman Bizalmi Barométer mérése szerint világszerte csupán minden ötödik ember gondolja azt, hogy a kormányok és az üzleti élet vezetői igazat mondanak kardinális kérdésekben. Amíg az emberekben a bizalom nem áll helyre, a rendszer nem válik elszámoltathatóvá; avagy amíg nem teremtődik meg az „etikus kapitalizmus”, addig pozitív gazdasági változás sem várható. Szóval megoldásként mind a politikai elit, mind a filmkészítők is a kapitalizmusba vetett hit s remény újbóli kialakulását közösen láttatják, de nem mindegy, hogy egy szemléletében is változni és ezzel megújulni tudó gazdasági mechanizmusról lesz-e szó, vagy önmagunkat ámítjuk addig, amíg a rendszer ismételten megrepedezik. Az általam példaként fölhozott filmek azt üzenik: súlyos következmények nélkül ilyen formában nem tartható fenn tovább az, amit eddig kapitalizmusnak neveztünk. Vagy amit csak annak hittünk.  

Szirmák Erik

 

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr407210737

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mr. Hyde 2015.02.27. 15:42:03

Az etikus kapitalizmus baromság. Ez egy önjáróvá vált gazdasági rendszer, aminek nincs és nem is lehet lelkiismerete. A jelenség teljesen szükségszerű. Ezt már a Nagy Szakállas is megírta több, mint egy évszázada.
A kapitalizmuson nincs mit megjavítani, tökéletesen működik. Ilyen. A gazdasági rendszert meg lehet javítani, ez viszont a kapitalizmus megHALADÁSA lesz, amit szocializmusnak nevez a tudomány.
süti beállítások módosítása