2014. dec 08.

Elveszítette-e Eric Cartman a kulturális háborút?

írta: Méltányosság Politikaelemző Központ
Elveszítette-e Eric Cartman a kulturális háborút?

A polgárpukkasztó, abszurd, trágár és meghökkentő stílusáról ismert South Park korántsem mentes az amerikai vagy a világpolitikai élet áthallásaitól. Hogyan lehet egy sorozat egyszerre szórakoztató és tanulságos görbe tükör a 90-es évektől napjainkig az amerikai társadalomról? Sorozatunk újabb részében a South Park konzervatívok felemelkedéséről és bukásáról olvashat!

Valamikor az 1990-es évek második felében, amikor az amerikai elnököt még Bill Clintonnak hívták és úgy tűnt a liberális demokrácia, a tolerancia és a politikai korrektség egyeduralmát semmi sem kérdőjelezheti meg, megérkezett a Comedy Central csatornára a South Park című animációs sorozat és felrúgta a közbeszéd összes bevett szabályát. A sorozat karakterei nemcsak magasról tettek a politikai korrektségre, hanem direkt élvezettel gázoltak bele mindenféle faji-, vallási-, vagy nemi kisebbség érzékenységébe, különösen Eric Cartman a rajzfilmtörténet egyik legvisszataszítóbb figurája. Cartman egy elhízott, önző, elkényeztetett, lusta 9 éves coloradói kissrác, aki emellett még intoleráns, bunkó, rasszista és antiszemita is. Egyszóval megtestesíti mindazokat az előítéleteket, amelyeket a tipikus „redneck” republikánus szavazókról gondolunk. (Ugyanakkor az egymást követő évadok során a karaktere egyre árnyaltabb lesz, kiderül róla, hogy hihetetlenül jó érdekérvényesítő, képes manipulálni az embereket és közben igaz túlélőgép, aki a jég hátán is megél.) A sorozat és a figura nagyon gyorsan rekordnépszerűségre tett szert és kult státuszba emelkedett, elsősorban a fiatalok körében.

ericcartman.pngA két szerző – Matt Stone és Trey Parker – jó 15 évvel ezelőtt remekül érzett rá, hogy a liberális közmegegyezés, a „píszí” közbeszéd és a baloldali kötődésű média túlsúllyal szemben az USA-ban a 90-es évek végére nagyon komoly ellenérzések alakultak ki, ugyanakkor a hagyományos republikánus amerikai értékrend sem volt már elég vonzó a tizen- és huszonévesek számára. A South Park tabudöntögető témái és hangneme pedig tökéletesen megfelelt annak az igénynek, hogy a hollywood-i balliberális értékrenddel és nyelvezettel szemben egy legalább annyira cool és laza kifejezésmódot és világképet közvetítsen. Ráadásul Cartman személyében megkaphatjuk a „tiltott gyümölcsöt” is, ő kimond és megtesz mindent, ami a politikai korrektségbe nem fér bele, amit nem szabad, nem illik, de rajta keresztül mindannyian kiélhetjük kicsit a társadalmi konvenciók által elfojtott esendőségeinket. (Ebből a szempontból a figura felnőtt „tükörképe” José Louis Torrente az alkoholista, lecsúszott spanyol exzsaru, a róla szóló filmek nagyon hasonló funkciót töltenek be, már aki vevő az ilyesmire.)

south_park_conservatives.jpgA sorozat  közéleti sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy néhány éven belül a politikai újságírók, mi több komoly elemzők írtak a „South Park Republikánusokról”, 2005-ben Brian C. Anderson a Manhattan Institute agytröszt egyik szerzője egy egész könyvet szentelt a témának South Park Conservatives: The Revolt against Liberal Media Bias címmel.  A könyv nem elsősorban az animációs sorozatról szól, hanem igencsak markáns álláspontot fogalmaz meg abban vitában, amely Amerika polarizáltságát teszi mérlegre.  A szerző amellett érvel, hogy az ezredforduló környéki években valóságos fordított ’68 zajlik, a mindent eluraló mainstream liberális média pedig elveszíti a „lelkekért” vívott csatákat. A South Park republikánusok úgy nyerik meg a kulturális háborút, hogy viccet csinálnak belőle.

Úgy tűnt a bigott politikai korrektség cenzúrájával szemben: a South Park konvenciókat nem ismerő szabadszájúsága, a hollywood-i giccs helyett az alacsony költségvetésű produkciók, a monolitikus szerkezetű liberális tömegmédia helyett blogoszféra, a szélsőséges „liberálfasizmus” helyett a mérsékelt jobboldaliság az eszköz, amellyel a republikánusok megtörhetik demokraták kulturális monopolhelyzetét.

Közel tíz évvel később azonban úgy tűnik a „konzervatív újhullám” ugyanúgy kifulladt, mint a hippimozgalom a 70-es évek végére. A huszonévesek számára újból a Demokrata Párt a vonzó alternatíva, olyannyira, hogy ha legutóbbi elnökválasztáson csak a 30 felettiek szavazhattak volna, akkor az Egyesült Államok elnökét Mitt Romney-nak hívnák, vagyis a mérleg nyelvét pont azok fiatalok jelentették Obama számára, akiket jórészt ilyen újfajta republikánusként könyveltek el.

libertarian.pngA South Park konzervativizmus eltűnésével kapcsolatban Tod Winner politikai elemző három okot is megjelöl: Irak, a melegházasság és végül az Obama-mánia. A Bush-adminisztráció tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos hazugságai, az amerikai kínzások, a kritikus hangok elhallgattatása miatt rengetegen kiábrándultak a republikánusokból. Másrészt a meleg házasság kapcsán a konzervatív újhullám fiataljai teljesen más nézeteket képviseltek, mint az előző elnök által propagált radikálisan elutasító nézetrendszer. (A South Park talán egyik legemblematikusabb részében az alkotók hangsúlyozottan nem a homoszexualitást, hanem csak az öncélú magamutogatást és provokációt állítják pellengérre, miközben náci diktatúraként ábrázolják kötelezővé tett és teljesen félreértelmezett toleranciát is.)

A 2008-as választásokra aztán a South Park Konzervatívok nemcsak kiábrándultak a republikánusokból, hanem Barack Obama személyében olyan politikai alternatívát kínált nekik a másik oldal, amely igencsak vonzónak bizonyult. Winner szerint bár nem értettek egyet a „big government” koncepcióval, az abortusz szabályozással, az emigránsok helyzetének rendezésével, de ez már cseppet sem számított. Obama ugyanis „cool” volt és kampányüzenetei a változásról és a reményről kifejezték a csalódott fiatal konzervatívok igényeit. 2012-ben aztán Obama – mint láttuk – újból elsöprően sikeres volt a fiatalok körében.

A 2016-os elnökválasztáson a republikánusoknak Obamával már nem kell megküzdeni, azonban ha a fiatal szavazók körében sikeresek akarnak lenni nemcsak ideológiájukat kell az ő értékrendjükhöz közelíteni, hanem olyan imidzset is kell közvetíteni, amely elég cool az egykori South Park Konzervatívok számára.

A show közben folyik tovább, bár olyan mértékű polgárpukkasztást, mint amit a 90-es évek végén már nem tud kiváltani, egyszerűen betöltötte szerepét és valóban sikerült megtörnie a politikai korrektség egyeduralmát. Matt Stone és Trey Parker 2016-ig még biztosan görbe tükröt tartanak az amerikai társadalom elé, azonban utána Cartman már ráér, akár még elnök is lehet belőle.

Jeskó József

Szólj hozzá

sorozat amerika jeskó józsef politika és film