A szerelem útjai kifürkészhetetlenek, az uralkodók szeszélyei pedig kiszámíthatatlanok. Egy kis szerencsével a legkisebb királyfi elnyerheti szerelmének kezét és a fel királyságot vagy hercegséget. Paár Ádám sorozatának következő írása - politika és erotika: mindent a hatalomért!
Főhősünk, Albert Kázmér herceg III. Ágost lengyel király és szász választófejedelem és Habsburg Mária Jozefa királyné tizenharmadik gyermekeként született 1738-ban. A 13-as szám utólag nem bizonyult a szerencsétlenség jelének, legalábbis, amennyiben a magánéleti boldogságot tekintjük: abban a korban, amikor a szülők jelölték ki a fiatalok számára a jövendőbelijüket, Albert ritka módon szerelmi házasságot köthetett. Igaz, ezt a csecsemő még nem tudhatta, ahogyan azt sem, hogy két korona, a lengyel-litván és a szász sokadik szülött várományosa. A kis Albert azon a napon egyelőre azt csinálta, amit minden csecsemő: hangosan sírt.
Ahogyan cseperedett a kis herceg, a nagypolitika kártyaasztalán a tétek közé került a lengyel-litván korona is, amelyre Európa össze uralkodója szemet vetett. 1763-ban örökre lehunyta a szemét az apa, helyette a lengyel nemesség – Katalin cárnő nyomására – Poniatowski Szaniszló grófot választotta királlyá, és ezzel elúszott a lengyel trón. Eközben Albert belépett a Habsburg Birodalom hadseregébe, noha az összes művészet közül a hadművészet iránt érdeklődött legkevésbé. Egy látogatás a császári párnál megváltoztatta az életét. 1760-ban két fess katonatiszt, Albert és fivére, Kelemen tiszteletét tette Lotharingiai Ferenc császár és Mária Terézia magyar és cseh királynő fogadótermében. A két ifjú varkocsba font szőke hajjal, fehér tiszti egyenruhában megjelent az uralkodópár előtt, és olyan jó benyomást tettek, hogy meghívást kaptak egy zártkörű koncertre. A két tiszt érdeklődését nem annyira a hangverseny, mint inkább a fellépő két királykisasszony, Mária Anna és Mária Krisztina főhercegnő vonta magára. A család által Miminek becézett tizennyolc éves Mária Krisztina főhercegnő elbűvölő szépség volt, aranyszőke hajával, nagy, okos kék szemével. A koncerten ösztönös vonzalom alakult ki a két fiatal, Albert és Mária Krisztina között.
A koncert másnapján az udvar szánnal indult Bécsből Schönbrunnba, és Mária Terézia úgy intézte a maga tapintatos módján, hogy Albert és Mária Krisztina egy szánban foglaljanak helyet. Nyilván felfedezték, hogy sok közös vonás van bennük: mindketten szerették a festészetet (Mimi maga is tehetségesen festegetett), a zenét, az ékszereket, a természet és a nyelveket. A havas táj közepén a két fiatalnak volt ideje összemelegedni. Ám hamarosan az idillnek vége szakadt: Mária Terézia „ördöge”, II. Frigyes ugrásra készen állt a határon kipróbált, fegyelmezett porosz gránátos ezredeivel, így a csatatér visszavárta Albertet. A szerelmes herceg egyelőre a főhercegnői fodrok meg csipkék helyett erődök és futóárkok tanulmányozásával töltötte az idejét. A katonai teendők, az állandó fáradalmak és veszedelmek közepette alig tudott egy-egy levelet szalajtani Miminek. Amíg távol volt, a Burgban valóságos összeesküvés bontakozott ki Albert és Mimi összeházasítása érdekében. A szálakat a császárné mozgatta, aki Mimit jobban szerette valamennyi gyermekénél, és mit sem akart kevésbé, mint boldogtalannak látni „Madame Mimit.”
Ám Albert, hiába született királyi ágyban, mégiscsak egy szegény ember volt Európa leghatalmasabb uralkodóházához képest. Ferenc császár hajthatatlannal bizonyult: noha egykor ő is szegény hercegként epekedett Mária Terézia kezéért, most meglehetősen elutasítóan viselkedett Alberttel szemben. Még az sem lágyította meg a szívét, hogy Albert is szabadkőműves volt, akárcsak ő (köztudomású, hogy Mozart a szabadkőművesség szimbólumait felvonultató meseoperájának, a Varázsfuvolának a főszereplőjét, a bölcs uralkodót, Sarastrót Lotharingiai Ferencről mintázta, ahogyan a szerelmes hőst, Taminót II. Józsefről – és nem kell hozzá nagy fantázia, hogy rájöjjünk, ki lehet Sarastro feleségének, a gonosz Éj Királynőjének a modellje…). És még mondják, hogy a szabadkőművesek mindig összetartanak – íme, a nyilvánvaló ellenpélda!
Ne hibáztassuk Ferenc császárt az atyai szigorért; egy főhercegnő túlságosan értékes adunak számított a korban, hogysem csak úgy lemondjanak róla. Mivel Albert bátyja, Frigyes, majd annak halála után a sorban következő fivér, Xavér örökölte a szász trónt, Albert esélyei gyakorlatilag nullára csökkentek az európai királykisasszonyok vásárán. Mimi boldogtalan volt, de édesanyja türelemre intette.
Ferenc császár 1765-ben elhunyt. Mária Terézia levetette színes ruháit, levágatta a haját, és ettől kezdve csak fekete ruhában jelent meg (ugye, az Éj királynője!), és még inkább rászállt a gyermekire. Az özvegy császárné, aki boldognak akarta látni Mimit, elhatározta, hogy nyélbe ütik a házasságot. Xavér szász választófejedelem megkérte az öccse számára a főhercegnő kezét. Albert és Mária Krisztina végre kimondhatták a boldogító igent. A szegény királyfi a császárlány mellé ráadásként akkora hozományt kapott, mint a mesék fele királysága: megkapta Teschen hercegségét, a béllyei, féltoronyi, magyaróvári és ráckevei uradalmat.
Paár Ádám
